Na, most egy vérciki élményt kaptok! Még nyáron történt, hogy egy társkereső oldalon regisztráltam és szinte azonnal rám írt egy srác. Semmi különös: ő is az a fajta fiú volt, aki a kocsijával együtt fotózkodik és azt tölti fel a profiljába, hátha jobb lesz. Kiábrándító jelenség volt, összetákolt személyes információkkal az adatlapján. Nem sok kedvem volt levelezni vele, de szeretem megadni mindenkinek az esélyt. Nem másodlagos tényező, hogy egy kerületben laktunk - ez ad alapot az elkövetkezendő bonyodalomnak is. Elkezdtünk levelezni. A srác a fotójához képest meglepően intelligens volt: ismerte azokat a régi írókat és zenéket, amiket én. Egyáltalán nem az a kigyúrt, golyófejű, olajos kezű karosszérialakatosnak tűnt, akit én a képen látni véltem. Igazam is lett, de menjünk sorba.

Hetekig levelezünk, és valahogy egyre gyanúsabb lesz, hogy tök jól ír és szellemes, meg mintha kissé feminin lenne az illető (ezt azóta sem tudom megmagyarázni, hogy miből gyanítottam, egyszerűen más magyarázat nincs rá, csak a női megérzésem). Nagyon nyugtalanított a dolog. Eltelt 3 hét. Egyik este kitaláltuk, hogy elmegyünk valami szolid kis buliba. Kinéztünk a csajokkal valami jót: Jelmezben a belépés ingyenes! – hirdette az egyik disco. A kiírás értelmében ijesztő jelmezben kellett megjelenni annak, aki ingyen be akart jutni – nem értettem, pedig akkor még messze volt Halloween. Mindegy, összeszedtem valami fekete ruhát és vittem sminket, hogy majd kikészítem magam a helyszínen: de nem fogok boszorkányként végigmasírozni a városon. Megérkezünk, bemegyünk. Jó a hangulat, iszunk valamit (én nem nagyon bírom a piát, így csak módjával fogyasztok) egyszer csak meglátok valakit. Mivel ez az egész egy pincehelyiségben volt, a légkondi nem bírta és erősen kezdett melege lenni mindenkinek, így sokan már lehámozták magukról a jelmezüknek ama részét, ahol a tömés vagy egyéb cucc kényelmetlenséget okozott nekik. És az egyik otthon összetákolt farkas-jelmez mögül előbukkant levelezőtársam. Szinte állandóan nyitva volt a szája, torokhangon beszélt (üvöltözött) és a haverjaival röhögött. Volt mellette egy csaj is, aki inkább szomorú arccal álldogált ott: nem a barátnőjének tűnt, hanem inkább kiegészítőnek, vagy utánfutónak. Sokat gondolkodtam rajta, hogy odamenjek-e. Valami visszatartott. Megkérdeztem a barátnőimet is, hogy most mit tegyek. Nem tudtam elhinni, hogy ezzel a tirpákkal levelezek. Azt mondták, ha nem megyek oda, akkor egész este ezen fogom rágni magam. Odaléptem. Mivel küldtem magamról több fotót is, elvártam, hogy felismerjen. Nem volt annyira sötét idelent. Már az orra előtt állok, de semmi felismerés. "Hallo, kislány, miva’ ?" – dörmögi, és látom, hogy teljesen kész van már. Nem ismer meg. Ekkor a mellette álló barátnőnek tűnő tárgy, hirtelen megfogja a karom és elvonszol onnan. Hirtelen megismerem a lányt, ahogy ő is engem. Annak idején 1 suliba jártunk, ő 1 évvel alattam. Akkoriban nem sokat beszéltünk, de ezek szerint én nagyon megmaradtam benne. Elmondta, hogy megismerte a neten a fotómat. Elárulta, hogy a srác, akivel leveleztem, az ő barátja – és az, akivel én leveleztem, nem a srác, hanem ő maga. A srác barátnője a barátja fényképével azért kísérletezett, hogy megtudja „mennyire buknak rá a csajok”. Azt mondja nekem, hogy „igazán jót beszélgettünk”, és örül, hogy megismert. Nem tudtam mit felelni. Nem az döbbentett meg, hogy nem az a bunkoid volt a kép mögött, hanem maga az elv, hogy ilyet csinálhat bárki TELJESEN ÉRTELMETLENÜL. Mert ebből nem derül ki semmi. Otthagytam a csajt (kicsit persze ordibáltam vele, hülye szőke k*rvának neveztem) és elindultam kifelé. A barátnőimnek elmeséltem ezt a kalandot, ők is ki voltak. Hülyét csináltak belőlem. Az egész este el volt szúrva. Ráadásul annyira ingerült voltam, hogy egy srácnak véletlenül kivertem a kezéből a borát, ami mind a gatyámon kötött ki. Taxit hívtunk, és elhúztunk haza. Tehát nem az zavart, hogy foglalt a srác, hanem az, hogy (hülyén fog hangzani) beletapostak a privát szférámba, felültettek és átejtettek, ráadásul annak a srácnak a barátnője tette mindezt. Annyira bosszantott ez az értelmetlenség. Kérdésem Hozzátok: miért tette mindezt a barátnője? Mit akart bizonyítani?