„Azt gondoltam, csak szex lesz. Csak orális szex.” - Ha irodát keresel a cégednek, a legkevésbé számítasz rá, hogy egy szexisten lesz majd üzletfeled. Arra még kevésbé, hogy a mélygarázsban estek egymásnak, miközben odafent zajlik a 2008-as Olimpia. A következő történet hölgy főszereplője már tudja, milyen az ilyesmi, és sajnos a férje is, mivel ő buktatta le őket. Most megtudhatod, hogy néha nagyon sok pénzbe kerülhet egy potyanumera.
Sziasztok! 2 éve történt velem mindez, és teljesen megváltoztatta az életemet. Amikor az eset történt 7 éve voltam együtt a férjemmel, és bár nagyon jó házasságunk van, akkor eléggé mélyponton voltunk. Új irodát kerestünk a cégünknek, és így folyamatosan jártuk az ingatlanirodákat és egyéb beruházókat. Egyik helyen a megbeszélt időpontban nem találtunk senkit, így lecsücsültünk az irodában, és vártunk. Picit késve beesett az ajtón a leggyönyörűbb férfi, akit életemben láttam. Még jó, hogy ültem :) Magas volt, sportos, szőke, kék szem, gyönyörű arcvonások, öltöny, nyakkendő.
Szemében azzal a hévvel, ami a szexcentrikusok letagadhatatlan jellemvonása. Tudom milyen az, én is az vagyok. Üzletet kötöttünk. Kivettünk egy irodát abban az üzletházban, aminek ő volt a marketing igazgatója, nevezzük Mikinek. 9 hónapig kerülgettük egymást. Apró bókok, összemosolygások. Tudtam, hogy nem szabad, és tudtam, hogy meg fog történni. Ő is nős volt, én is férjezett. Bár nem éltünk klasszikus házasságban, olyan semmiképpen nem volt megengedett nekem, hogy a férjem háta mögött valakivel kavarjak. És tudtam, hogy Miki egy igazi rosszfiú, egy szavát sem szabad elhinni, és hogy bárkit megdug, akit csak lehet. Gondoltam.... nem tudom mit gondoltam :) csempésszek egy kis izgalmat az életembe ? A legszebb férfi, akit életemben láttam… és én ezt megérdemlem ? Azt gondoltam, csak szex lesz. Csak orális szex. Egyik nap megtörtént (nem fogom elfelejteni a dátumot, 2008.08.08) elkezdődött az Olimpia, mi meg egy mélygarázs pici szegletében egymásnak estünk. Csókok, simogatás, és igen, hatalmas orális szexben részesítettem. Aztán nem tudtunk megállni, megtörtént minden más is. Majd lebuktam. A férjem elkapott egy mailt. Kiborult a bili, elköltözött, én utánamentem. Bocsánatot kértem, ő megbocsátott. Megígértem, hogy soha többet. Nem tartott sokáig. Belenéztem Miki kék szemeibe, és végem volt. Rájöttem, hogy beleszerettem. Olyan volt vele a szex, mint még soha senkivel, de.. a férjem szeretett, ő meg nem. Szakítottam vele, és magamban megfogadtam, hogy jó kislány leszek.
Eltelt pár hét, majd a férjem kikérte a szolgáltatótól a híváslistámat. És bár akkor már nem volt vele kapcsolatom, a férjem rájött, hogy hazudtam. Nagyon kiborult. A két férfi összebalhézott, a férjem meg akarta mondani a dolgot a Miki nejének, Miki teljesen felbőszült, majdnem összeverekedtek. Kiderült, hogy Miki neje terhes. Mit mondhatnék ? Annyira felcsigáztam, hogy hazament, és felcsinálta az asszonyt? Hogy teljesen össze voltam törve ? Annyira nem tartott, hogy legalább azt elmondja, hogy anyu terhes ? Szerződésbontás az irodaházzal, elköltözés, soha-többet-nem-találkozás. A költözés és a szerződésbontás nem volt egyszerű, mi anyagilag elég nagyot buktunk vele, és a papíros dolgok miatt kénytelen voltam még találkozni Mikivel. És akkor nem tudom, hogy mi történt… nem engedett el ...még egyszer összejöttünk. Nem, nem volt a klasszikus értelemben vett szex, csak csókolóztunk, simogatások és ölelések kavalkádja órákig. Szeretkeztünk szex nélkül. Aztán úgy, pucéran elkezdett hazudozni, ígérni, kérni, bármit: hogy ő csak úgy kisétáljon az egészből, hátrahagyva engem a teljes kilátástalanságban? Tudtam, hogy egy gerinctelen kis görény, saját magát is így nevezte, és hogy nekem kell elvinnem a balhét. A férjem a kocsimnál várt, TUDTA, hogy megint megtörtént. Rezzenéstelen arccal hazaküldött, egy szót sem hagyott szólni. Tudtam, hogy rettenetesen eltoltam. Hogy neki köszönhetem azt, aki most vagyok, én meg…én meg a nedves mámoromban egyszerűen nem tudtam, és nem is akartam ellenállni ennek az érzésnek. Tudtam, hogy nem akarok a Mikivel élni, hogy nem tudnék benne bízni, hogy egy szavát sem hittem el soha … és tudtam, hogy soha nem bocsátanám meg, ha egy ilyen ember miatt elveszteném a férjem. A házasságunk romokban volt. A férjem nem üvöltött, nem költözködött: annyit mondott, hogy szeret, és csináljak, amit akarok, úgysem tudna nélkülem élni. De a Mikit gyűlölte. Megveretni, megöletni, nejének elmesélni, tönkretenni, bármelyiket megtehette volna. Könyörögtem neki, hogy hagyjuk a Mikit, én is ugyanolyan hibás vagyok az egészben, mint ő... most már vége, felejtsük el. Felhívta a Mikit, hogy nem mondja meg a nejének a dolgot, viszont cserébe kicsenget legalább annyit, hogy nullára jöjjünk ki. Kápéban, napokon belül. Több százezerbe kerültem neki. Akkor láttam utoljára Mikit, amikor átadta a borítékot. Iszonyatosan mérges volt. Úgy ment el, hogy annyit se mondott, szia. Én meg csak álltam ott szerelmesen, szorongattam a borítékot… potyogtak a könnyeim... életem legmegalázóbb pillanata volt. Ennek lassan másfél éve... az első hónapok rettenetesek voltak, de aztán valahogy együtt túltettük magunkat rajta, és újra megtaláltuk egymást. A férjem csodálatos ember, olyan, akire mindig számíthatok. Mindig meg tud nevettetni :) Felnőttem ebben a kis kalandban, és rengeteget tanultam a világról, és még többet önmagamról. Már nem ígérek olyat neki, hogy ez nem történik meg még egyszer. Maximum annyit, hogy többet nem hazudok. Azt hiszem, ha egymásnak adjuk az életünket, akkor ennyivel tartozunk magunknak.
