Az én sztorim úgy kezdődik, hogy egy 6 éves kapcsolatból szálltam ki, már vagy 2 éve. Nehéz eset vagyok, nem tagadom. Visszafogott, nehezen ismerkedem, stb. A kapcsolatom után az első lány nagyon nehezen jött össze, de végül sikerült. Azután a többi csaj már könnyebben jött, bár így is csak 3-4 lányról beszélhetünk. Volt egy lány - történetileg ő az utolsó kisasszony - róla szól a poszt. Kis városkánkban minden meghatározott hétköznap bulit tartanak a jelen lévő főiskolások számára. Előtte egy helyi egységben italoztam, egy jól megszokott barátommal. A szemközti asztalnál megláttam egy vagány, belevaló lányt.

Teljesen feketében volt, és valahogy illett hozzá az öltözék. Nem, nem az a tipikus rocker lány volt. Hétköznapi ruhában volt a barátnőivel. Valahogy sikerült egy igen gyenge poént odalöknöm neki. Éppen a zenegép előtt állt, majd ezt követte a szokásos buta vigyor az ő részéről, mintha tényleg vicces lettem volna. Ebből tudtam, hogy tetszem neki. Lényeg a lényeg, az egységtől a buliig tartó úton sikerült a kontaktot felvenni vele, annyira, hogy a buliban már kerestük egymás tekintetét. Amikor odaértünk, egy fél óra múlva, sikerült megismerkednünk, és kb. 3 órán át beszélgettünk. Mindenről szó volt, kivéve arról, hogy van-e a másiknak barátja, illetve barátnője. Haverom közben megunta az egyedüllétet és otthagyott. Majd, ahogy kezdtek eltünedezni az emberek, mi is hazafele indultunk, én a biciklimhez, a kedves lány meg elkísért - pedig nem is kértem tőle. Megadtam neki a számomat, hogy ha másnap is úgy gondolja, hogy akar valamit, akkor majd ő keres. Megtörtént a csók is, pedig a jellemem olyan, hogy nagyon nehezen teszem meg az ilyet, várom azt a bizonyos jelet, amit a lány ad, de most valahogy vagány voltam és nekiestem. Másnap írt is egy üzenetet, hogy találkozhatnánk. Izgatott voltam, mivel az előző esti beszélgetés alapján érdekelt a lány. Tetszett a stílusa. Találkoztunk. Magamról még annyit, hogy már kinőttem azt a kort, amikor kiöltözve jelenjek meg mint, Szaros Pista Jézus neve napján, agyonzselézett fejszőrzettel. Felöltöztem szépen: egy átlagos Joe voltam, de azért elegáns. Elmentem a lányhoz és a lakás előtt vártam, majd amint megjelent, az történt, amitől a legjobban féltem. A kishölgy úgy volt kiöltözve, mint a mai tini lányok. Haja tökéletesen kivasalva, vagy 1 órán át készíthette. Az arca gyakorlatilag bohócra volt sminkelve, tudjátok, amire 5 percenként fel kell hordani egy újabb réteget, mert annyi van rajta, hogy a szél csak úgy viszi magával. A felső öltözékére nem találni jobb szót, mint hogy botrányos volt. Egy top volt rajta, amiből látszott az amúgy szép dekoltázsa. Ezen egy ezüst csillogós, susogós bomberdzseki-stílusú kabát, középen szétnyitva. Úgy éreztem magam, mintha búcsúba készültünk volna. Alul egy ilyen halásznadrág, és egy ´ízléses´ csizma. Hóna alatt pedig egy kis fehér ridikül, ami a fentebb említett alapozó újabb rétegű felhordó készlet tároló funkcióját hivatott szolgálni. Nos, én nem ezt a lányt ismertem meg előző este, ám gondoltam adok neki egy esélyt, hogy bizonyíthassa rátermettségét. Sajnos kiderült, hogy ő alapból olyan amilyennek nekem tetszett. Nagyon sok lányban megvan az a kényszer, hogy a külső stílusjegyeket helyezi előtérbe és könnyűvérű nőnek adja ki magát – illetve, mi férfiak úgy tekintsünk rájuk. Lehet, hogy csak szüksége volt a szexre, amit később meg is kapott, de nekem nem erre van/volt szükségem, és szerintem neki sem csak a szexre. Nem kell mondanom, addig is tartott a kapcsolatunk.

Szóval, javaslom a komolyabb kapcsolatot kereső hölgyeknek, hogy mi férfiak jobban szeretjük a talpraesett, vagány lányokat, mint a porcelánarcú kiscicákat (a kettő nem zárja ki egymást, csak ritka), és ők azok, akik próbálják a legszebb arcukat mutatni kifele, sikertelenül, (gondolok itt az iwiw-es pózerekre is, akik felteszik photoshop-olt illettve a tízszer retusált képeiket a közösségi oldalakra, sőt némelyikük képes elmenni profi fotóshoz, hogy az ott készült ultrahiperszupergázmű fotót helyezzék magukról ki).