Robi vagyok, aki nem Robi – csak egy sztori erejéig. Én 25 éves vagyok és párkapcsolati krízis, vagy boldog egymásra találás helyett most inkább egy barátom suta csajozási kísérleteiről szeretnék írni - egy kis összefoglaló esszét - akivel már két éve nem tartom a kapcsolatot, de amíg együtt bandáztunk, meggyűlt vele a bajom. Legyen ez egy közös okulás! Annak idején sokat jártunk koncertekre és kizárólag hétvégén gyűlt össze a társaság. Ez a bizonyos barát, aki legyen most Feri, sosem vette észre magát, hogy mennyire gáz, amit csinál. A baráti körben már mindenki megkísérelte finoman közölni vele, hogy a nőknek, lányoknak, asszonyoknak nem úgy állunk neki, mint bolond a bejglinek: megy bele minden, aztán majdcsak kisül belőle valami.

Ferivel az volt az alapvető probléma, hogy bátorsága, dumája volt, de forgatókönyve nem, ráadásul nem is volt egy szép darab. Képzeljetek el egy nagyon magas, kerek fejű fiatalembert, akinek időnként érdekes képződmények jelentek meg homloka felszínén. Valamiféle nem túl esztétikus, de nem is annyira taszító (csak közelről látszott) kiütések tűntek fel, és tűntek el…de többnyire sajnos mindig műsoron voltak. Ehhez csatlakozott egy kellemes cukorbaj, amitől a feje és a vonásai kissé, de nem ijesztően, szétcsúsztak. A szája lejjebb ereszkedett és a szemei elindultak a koponyája szélére, így amolyan pörölycápa fejet varázsolva neki. Amikor lőtte magát inzulinnal, akkor teljesen rendben volt, és olyankor valahogy az esze is helyre jött (kedves cukrosok, meg ne sértődjetek: a kettő között nem keresek összefüggést!!) és mindehhez ráadásként töretlen kezdeményezőképesség és ijesztő önbizalom társult. Mindenkivel magaslóról beszélt, affektálva, mint valami öt diplomás gróf, vagy valami pojáca művész, és ha kifejtettünk valami véleményt - akár zenéről, filmről vagy filozófiáról - ő egy rövid mondattal ledorongolta az egészet, megcáfolta (általában hülyeséget szólt közbe) hogy az nem is úgy van, az baromság, de ő teljes bizonyossággal, idegesítő higgadtsággal állította, hogy neki van igaza. Nem nagyon kérdeztük a véleményét semmiről, ő egyszerűen, kérdés nélkül is beszúrta magát. Aztán felvett egy idegesítő szokást: ha nagyritkán egy nő komolyabban szóba állt vele, Feri megállt előtte, nagyon lehalkította a hangját, nyugalom és harmónia áradt egész lényéből, miközben egyenesen leszúrta a szemével a lányt, majd valamiért az egyik kezét a csaj vállára rakta – mint bölcs apa a lányának - és így társalgott vele, amíg az alany el nem söpört. Ezt biztos, hogy valami szeretet-bioenergia-katarzis filmben látta, Keanu Reeves-el a főszerepben, mert addig nem csinálta – utána már rendszeresen. Persze, szegénynek nem sok lehetősége volt rá, hogy gyakorolja a pózt.

Egyik szokásos, kijelölt péntek délutánon összegyűlünk törzshelyünkön és iszogatni kezdünk. Megjelenik Feri, csatlakozik és a második sör után előveszi a belövő szettjét és lök magába egy kis inzulint is. Ilyenkor általában le szokott állni a piával, mert ha sokat iszik, akkor felborul a cukra, vagy mi, ehhez nem értek. A max. amit ihat 1 kori sör, vagy 1 barna és esetleg egy kicsi rövid – ez a határ. Szóval ott üldögélünk, amikor az egyik haver bejelenti, hogy régi kedves kolléganője csatlakozik hozzánk rövidesen. Megérkezik egy nagyon helyes kiscsaj, ízlésesen van öltözve és valóban elragadó minden megnyilvánulása. Okosakat mond, szolidan nevet, értelem és érzelem egyszerre csillan a pillantásában. Húsz perc múlva Feri elérkezettnek látja az időt, hogy odaüljön mellé és egyből elkezd neki olyan kérdéseket lökni, amiket hosszas ismeretség után szokás csak. Nem beszélve a bizalmaskodásról. Elkezdi kielemezni őt, rövid tőmondatokban. Igazából nem is kérdezett, csak állított: „Neked biztos van barátod. Te sok pasit tartasz vonzónak. Te általában szépnek látod a világot. Szereted az embereket. stb.” A csaj kimérten válaszolgat, mosolyog, és remekül kezeli a srácot. Ez láthatóan nem tetszett Ferinek, megalázva érezhette magát mert számon kérte tőle, hogy miért ilyen visszautasító és miért válaszol neki ilyen röviden. Amikor a lány kimegy a vécére, a többiek udvariasan közlik Ferivel, hogy hagyja már békén, ne legyen már ilyen. Feri mintha meg se hallotta volna: amint visszatért a lány, folytatta tovább a nyomulást. Úgy láttam, hogy ő nem is csajozni akar, csak faggatni. Valósággal megerőszakolta verbálisan szegény lányt. Amikor elindultunk csapatostul a városba körülnézni, a csaj közli a haverjával, aki odahívta, hogy ha az est további részében is velük tart Feri, akkor ő udvariasan kivágja magát, hogy dolga van és lelép. A barát mentegetőzött, hogy elnézést, Feri nem mindig ilyen (de igen!) és nyugodtan tartson velünk. A lány belenyugszik és elindulunk.

Egy másik eset: a vonaton ülünk és megyünk a Balatonra. A társaságunkban vannak még lányok, akik korábban már megismerhették Ferit, de tisztességesen helyre rakták (kíméletlenek, határozottak és egyenesek voltak vele, ahogy kell), így rájuk nézve nem jelentett kellemetlenséget, immunisak voltak már, és a srác nem is zaklatta őket. Ezúttal viszont én hívtam el az új áldozatot, egyik barátnőmet (legyen Zsófi), de előzőleg felkészítettem Ferire. Mondta, hogy majd „kezeli”. Ülünk a kupéban és látom hogy Feri szemében veszedelmes szikrák villognak. Egész úton a nőmet nézi, tolakodó pillantásokkal vizslatja. Amikor megérkezünk, elfoglaljuk szállásunkat és megyünk inni valamit. Feri egyből beveti magát: odaül Zsófi mellé és elkezd neki magyarázni, sztorizni. Zsófi sajnos tisztességes rocker múltat tudhat a háta mögött, így 5 perc után azt mondta neki: „nincs más valaki, akit boldogíthatnál?” Feri teljesen összetört. Látom rajta, hogy önbizalma komoly csorbát szenvedett újra, de azt is tudtam, hogy megint nem tanult és holnap kezdőik minden elölről, csak nem ezzel a lánnyal, hanem…bárkivel.