„Iván lassan odaúszott hozzám, a víz alatt árkarolt a lábával, rámtapadt mint egy polip és szájon csókolt” – levélírónk boldog kapcsolatát csak párjának az idióta haverja árnyékolja be. Az ürge minden határt átlép, tenyérbe mászó, és igen irritáló figura. Amikor a lány bepanaszolja kedvesének, a srácot teljesen hidegen hagyja a dolog. Most megtanulhatjuk, hogy egyszerre két pasinak is kiosztható a bunkósági Nobel-díj.
Sokkal tartozom nektek, hiszen a Csajok és Pasikon ismertem meg jelenlegi páromat. Személyének tükrében szembesültem azokkal a hibáimmal, amikről addig nem tudtam, nagyon sokat köszönhetek neki. Legyen K. a neve. Már jártunk egy ideje, amikor bejelentette, hogy szeretne bemutatni egy barátjának. Angliából jött haza és kimentünk elé a reptérre. K. elment, hogy bedobjon a parkolóórába, én meg egyedül álltam és unatkoztam: azt sem tudtam, kit várunk, hogy néz ki. Egyszer csak megáll mellettem egy hosszú szőke hajú, napszemüveges, szakadt hippi. Biztos voltam benne, hogy egy svéd, aki mindjárt meg fogja kérdezni, merre van a klotyó vagy a taxiállomás.
De nem. A srác egyik kezével bőröndöt húzott, a másikban egy nagy magnót tartott, amit most bekapcsolt, lerakta a földre, és elkezdett a zenére, ott, a reptér kövezetén, mindenki előtt brékelni nekem – bár inkább brék-paródia volt az. Először azt hittem kandikamera, de aztán láttam, ahogy K. vigyorogva előlép egy oszlop mögül és szalad oda hozzánk. Már a biztonságiak is minket méregettek, így egyre kínosabban kezdtem érezni magam. K. bemutat a gyereknek: Ivánnak hívták – ő a haver, akire vártunk. Amikor K. azt mondta, hogy kimegy az automatához, igazából nem oda ment, hanem kiszúrta a folyosón kóválygó barátját, aki nem látott meg minket, a nagy tömeg miatt. Kitalálta, hogy megviccel engem, mert látta a nagy magnót a haverja kezében, és ez jutott eszébe. Hát, ez vicces, mondom, gratulálok, remélem, jól szórakoztatok rajtam! Persze, nem voltam megsértve.
Amikor beértünk a városba és leparkoltunk egy kávéra, Iván kitalálta, hogy magyar újságokat akar venni, hogy tudja, mik a hírek – bár ott volt nála a laptopja, nettel, de mindegy. Vett vagy 6 napilapot, majd átfutotta az elsőt. Látta, hogy nyert valami focicsapat, mire lerakta a magnót, újra bekapcsolta és imént levágott egy bréket, ott a járdán, a járókelők között. Szerencsére K. időben leállította. Felmentünk K. lakására és lecuccoltunk. Már ekkor idegesített, hogy Iván valósággal levetkőztet a tekintetével. Míg az ebédet raktam össze nekik, Iván folyamatosan sörözött K.-val és arról vetített, hogy miket marhult Londonban – minden évben kimegy pár hónapra a gazdag szülei pénzén.
Estére K. programot szervezett: az egyik barátja ingatlanos és kibérelt egy II. kerületi ódon házat egy kis házibulira. Kiöltöztünk, elindultunk. Amikor megérkeztünk, láttuk, hogy nagyon szolid lesz ez – örültem neki, mert én már kinőttem az őrjöngésből és a pogózásból, míg a párom haverjai nem mind. A ház tetszett a legjobban az egészből. Valakik gitároztak a nappali végében, mások röhögtek, csevegtek, söröztek stb. – én elindultam felfedezni a házat. Nem tudom, milyen építészeti stílusban épült (talán szecessziós?) de jó régi volt, nagy, zömök, szürke falak, bútor alig – a filmekben ilyenben lakik a Keresztapa. Volt benne egy üres pálmaház és egy uszoda is. Utóbbi tiszta volt, tehát használták, ha az estleges vevők pancsolni kívánnak, és már csak egy fürdőzés választja el őket a biznisztől. A belső és külső medence össze volt kötve a falon keresztül, egy kis átjáróval, a kerti medencével. Az átjárót le lehetett zárni, így ha tél van, a belső medence külön használható. Ilyet még nem is láttam. Nagyon izgatott a dolog. Most nyár volt, de le volt zárva az átjáró, így a külső medence üres volt, a belsőben viszont friss víz állt. Éppen elmerengek a vízen – a mennyezetről szivárgó tompa, szűrt fény kissé álmosított is - amikor valaki hátulról hirtelen megfogta a derekam és kicsit a víz felé döntött. Megfordultam – a szívem majd kiugrott – és természetesen Iván vigyorgott mögöttem. Hirtelen kiszaladt a számon, hogy ku…a a…ád, de már akkor megbántam. Láttam rajta, hogy magába száll és belátja, hogy tényleg bunkó volt, mert elsomfordált sörözni. Még én éreztem szemétnek magam. Lehet, hogy csak kedveskedni akart, én meg leanyázom.
Kicsivel később a házigazda bejelenti, hogy kezdődik a fürdőzés – engem váratlanul ért, mert nem is hoztam magammal fürdőruhát. K. tudta, de elfelejtett nekem szólni: neki is kiment a fejéből. A házigazda készült, mert K.-nak is adott valami nadrágot meg nekem is egy kétrészes fürdőruhát. Erre közlöm vele, hogy köszönöm, de nem kívánok felvenni használt fürdő cuccot. A házigazda azt válaszolja, hogy nem használt, de egyébként ki van mosva. Mindig tart néhányat a szekrényben. Ekkor egy sörös doboz repült át a fejem felett és a vízbe csapódott. Nem is kérdés, ki volt a gazdája: Iván rohant át a termen és ugrott egy hasast a vízbe. A többiek felbátorodva követték. K.-val átöltöztünk és csatlakozunk mi is.Egy idő után a többiek kimentek: csak négyen maradtunk: K. és egy bikinis csaj, Iván meg én. Iván állandóan lebukott és a fenéken búvárkodott. Amikor lenyugodott, elkezdtünk beszélgetni. Egyszer csak kialudt a villany. K. a csajjal kiment, hogy megnézze, mi történt. Kettesben maradtunk Ivánnal (na, így kezdődnek a pornófilmek - gondoltam). Iván lassan odaúszott hozzám, a víz alatt árkarolt a lábával, rámtapadt mint egy polip és szájon csókolt. Azokat az érzéseket, melyek keresztül szaladtak egész lényemen, képtelen vagyok leírni. Egyáltalán nem érdekelt szexuálisan, sőt kifejezetten irritált, de amikor a nagy, húsos, mohó ajka az enyémre tapadt…egyszerűen annyira meg voltam rökönyödve, hogy cselekvésképtelenné váltam. Nem csókoltam vissza, de nem is löktem el. Megbénított a lényéből sugárzó…hogy is mondjam, ősi, elemi szexualitás. Jó, patetikusan hangzik, de nem tudom máshogy leírni. Nem tetszett a dolog, de nem is taszított. A hatalmába kerültem. Teljesen kiürültem. Az egész 5 másodpercig ha tartott, majd Iván pattant is ki a vízből.
Megszárítkoztam és átöltöztem, majd indultam megkeresni K.-t. Még mindig a csajjal beszélgetett, mindketten fürdőruhában. Mosolyogva szóltam K.-nak, hogy ideje átöltözni és menni. Távoztunk. Az autóban Iván végig dumált mindenről, ami az eszébe jutott.
Amikor végre kikísértük a reptérre, elmondtam az egészet K.-nak, aki hümmögve végighallgatott, majd legnagyobb döbbenetemre ennyit felelt: „Igen, hát, szóval ő ilyen”. Aztán elmagyarázta, hogy évikig bipoláris depressziós volt, még antidepresszánsokat is szedett, és néha ingatag az érzelmi háztartása, gyakran a szélsőségekig is elmegy. De nagyon sokat javult az állapota, mert korábban mindennek az ellentéte volt. K. javasolta, hogy ha annyira zavar a dolog, akkor írjam meg a CsP-nek! Megírtam. Lányok, szerintetek meddig és milyen alapon tolerálhatjuk valakinek (példának okáért párotok haverját) hogy egyszerűen lekapjon?