„A párom kezdett gyanúsan viselkedni. Dugdosta a telefonját, és folyton kikapcsolta” – levélírónk egy hatalmas kört jár be, míg végre megfejti a probléma okát. Közben mindent elveszít és párja egy másik nővel külföldre költözik. Hamar megszületik a gyerek is, és a férfi túl későn ébred rá, hogy rossz lóra tett. Most kiderül, hogy a legnagyobb ellenségünk néha rendkívül közel áll hozzánk.
Sziasztok! Olvasgattam a többi sztorit, és úgy gondoltam, én is megírom a sajátomat. 21 éves lány vagyok, az első szerelem 16 éves koromban talált rám. A srác - legyen a neve Tomi - akkor 23 éves volt. Félévig udvarolt nekem, volt rózsa, vacsora, minden, ami kell. Miután összejöttünk még félévet várt az első szexre. 2 évet voltunk együtt, majdnem felhőtlen volt a kapcsolatunk. Egyetlen egy zavaró egyén volt: a saját anyám. Nem akarom sorolni, hogy miket el nem követett annak érdekében, hogy ne legyünk együtt, de a végére sikerült elérnie, amit akart.
Tomi szőke, helyes fiú volt, imádtuk egymást, és anyám, illetve más rossz indulatú személyek kavarásai sem rontottak bele a tökéletesnek tűnő szerelmünkbe. Sosem veszekedtünk, nyugodtak voltunk, mindent meg tudtunk beszélni. Eljött az utolsó két hónap a kapcsolatunkban. Én épp érettségire készültem. A párom kezdett gyanúsan viselkedni. Dugdosta a telefonját -amit eddig sosem tett- folyton kikapcsolta. Többször tett hirtelen, rejtegető mozdulatokat előttem. Ellenőrizte a mobilomat, levelezőrendszereimet, féltékenykedett, ingerlékenyebb volt, és még sorolhatnám. Tomi kijárt focizni Ausztriába. Egyik ilyen alkalommal feszült pillanatomban arra késztetett valami, hogy meg kell néznem az internetes leveleit. Az egyik oldalon rátaláltam egy levélre, melyet egy szőke csaj írt neki válaszul. Tehát Tomi kezdeményezte a levelezést. A lány levelében ez állt: "Sajnálom, hogy szakítottál a barátnőddel. Én már nem vagyok szabad, 2 éve párom van." Na, ekkor robbant nálam a bomba. 2 hónapig ment ez a titkolózós, feszült helyzet. Nem bírtam, és szakítottam vele. Pokolian fájt, de nem csak nekem, hanem neki is.
Ő kiment Olaszországba focizni, több hónapon keresztül mindennap keresett msn-en, féltékenykedett is, és ecsetelgette, hogy még mindig szeret. DE! Neki akkor már volt egy új barátnője. Furcsálltam is, hogy mindennap keres a csaja mellett. Mint kiderült, a csaj később ment ki hozzá Olaszországba, és amikor kiment, Tomi már nem keresett. Félév múlva hazajöttek, és másik városba költöztek. Született egy gyönyörű kislányuk, de nem házasodtak össze, sőt, be sincsenek jelentve, mint élettársak. Tomi fizeti a számlákat, az új autó törlesztőjét, babakötvény, stb., de minden számla a csaj nevén van, szóval semmi papír nem bizonyítja, hogy Tomi fizeti a legtöbb pénzt. Tomival ritkán találkoztunk közös programokon. Benne vagyunk egy eléggé nagy, de mégis valamilyen szinten zárt körben, ahol mindig vannak foci tornák, és egyéb rendezvények. Sokszor kereste a társaságom, és mikor meglátott, rendszerint sugárzott. Tavaly augusztusban fölkeresett azzal, hogy még mindig szerelmes belém, és nem boldog a családjával. A csaja rabszolgává tette, nem engedi sehova, de követeli a pénzt, stb. Egyedül a kislánya boldogítja.
Szeretné velem később újrakezdeni, hiszen hazaköltözik. Totál kiborultam tőle, és nagyon nagy hatással volt rám ez az egész. Nem tudom miért, hiszen már elfelejtettem Őt, voltak kapcsolataim utána. Később rá kellett jönnöm, hogy még mindig szeretem egy kicsit, és elképzeltem, milyen jó lenne vele újra együtt. A múltban azt a 2 hónapot megbocsátottam, de nem tudom elfelejteni. Akkor nem kaptam magyarázatot arra, hogy miért tette azt amit tett, de most elmondta. Anyám kőkeményen fúrta - én tudtam róla, de csak részben. Sms-eket küldött neki, veszekedtek, mikor nem voltam ott, botrányos csetepaték folytak le a tudtom nélkül. Tomi belefáradt és úgy gondolta, keres másvalakit. Tomi szülei a mai napig szeretnek, és tartjuk a kapcsolatot heti szinten. Még mindig azt szeretnék, ha én és Tomi újra összejönnénk, mert Tomi mostani csaját nem szeretik, hiszen elég ellenségesen viselkedik. Nem engedi a közelükbe az unokát, nem válaszol az üzenetekre, mogorva, de azért a pénzt és az ajándékokat elvárja; ilyesmik. Mióta megkeresett Tomi, azóta eltelt félév, hetente többször váltunk sms-eket. Én igyekszem semleges maradni, ami nagyon nehéz. Ő kicsit jobban kimutatja érzelmeit, de nagyon óvatos. Ma már hibának tartom, hogy akkor, augusztusban belementem ebbe az egészbe, nem kellett volna reagálnom az üzeneteire. A legelején megsajnáltam, kétségbe volt esve, és kérte, hogy lelkileg támogassam. Nem tudtam nemet mondani, már csak azért sem, mert mindig jól érzem vele magam. Sokat nevetünk, beszélgetünk a mai napig. Még mindig szeretem. Haza fog jönni. Nem tudom, mit tegyek... Nem szeretném, hogy megint az anyám és a rosszindulatú környezetem miatt szenvedjek, ha újrakezdem vele, de mégis arra vágyom titkon, hogy boldogok legyünk együtt, mint régen. És tudom, ott a kislánya is, nem éppen kellemes kiszakadni abból az életből, amiben most van. Nem könnyű dolgok ezek, de az érzelmeink ellen nem nagyon tudunk mit tenni. Köszönöm, hogy elolvastátok a történetemet. Üdv mindenkinek: G.
