Mit lehet tenni, ha párunk nem akar közös fedél alá cuccolni velünk? Következő sztorinkból kiderül, hogy a családi fészek néha nagyobb vonzerővel bír, mint a barátnő lakása. Levélírónk nem egy másik nőre, hanem másik lakásra féltékeny.
Csaj vagyok, 25 éves – azt is mondhatnám, hogy 25 éve vagyok csaj : ) Tulajdonképpen másfél éve járok együtt a párommal, és minden passzol, nagyon szeretjük egymást, csak hát nem akar összeköltözni velem. Anyagi oka nincsen, hiszen én 2 éve önállóan fenntartok egy lakást, amiben bőven elférnénk ketten is. Amikor megkérdeztem tőle ennek okát, ő vagy kitérő választ adott, vagy elviccelte. Ja, ő 22 éves és még a szüleivel él. Azt hiszem, nem a szabadságát félti, egyszerűen csak szeret otthon lenni, és ragaszkodik a családi fészekhez.
Nem is bántom miatta, de amikor feljön hozzám, akkor mindig rendesen főzök neki, ha úgy alakul, nálam hagyhatja szennyesét is. Láthatja, hogy gondoskodom róla, és az együttélésünk (ha rászánná végre magát) nem lenne problémás. Eddig maximum két napot volt hajlandó velem egy fedél alatt, az én lakásomban tölteni. Egy tetőtéri, otthonos, világos lakásról van szó. Mondjuk, érthető, hogy nem akar kirepülni a családi fészekből, mert szereti a szüleit, ahogy a bátyját is (aki a családi fészek melletti lévő házban lakik). Elég szép kertes házuk van, na, nem az a burzsuj nagyképűzős medencés kastély – szolid családi ház, nagy udvarral. A szülei szeretnek engem, ahogy én is őket. De a végtelenségig ez nem mehet. Egyszer muszáj megnősülnie. Ha nem is mellettem kötelezi el magát, hanem más mellett, akkor is biztos, hogy a családi házat el kell hagynia egyszer.
Nekem szükségem van valakire, akivel megoszthatom a fészkem, elkezdhetek vele építeni valamit, és tudom, hogy amikor hazamegyek, ő is ott van/lesz. A családi házuk egy csendes zöldövezetben van, lehet, hogy nem akarja feladni a város lüktető zajáért? Mondjuk, ezt meg tudom érteni. Amikor összejöttünk, már tudtam, hogy főnyeremény a pasi - ő kedves, gyengéd, jó humorú fiú. Szeretjük egymást, soha egy hangos veszekedésünk, féltékenykedés nem volt. Ő egyszerűen alkalmatlan a veszekedésre és a lézengésre – igazi álom pasi. Amikor egyszer nyíltan és komolyan megkérdeztem tőle, hogy miért nem költözik hozzám, azt mondta, hogy gondolkodik rajta. De ez már régen volt.
Talán attól fél, hogy birtokolni akarom, kisajátítani, elszakítani a szüleitől? Semmi ilyen szándék nincs bennem, egyszerűen csak annyit szeretnék, ha már járunk, akkor lakjunk is együtt. Legalább egy darabig. Nem érzem magam erőszakosnak. Ő sem tart engem annak. Nektek mi a véleményetek az összeköltözésről idejéről? Meg kell várni, amíg úgy alakul? Volt már valaki hasonló helyzetben?
