Következő történetünk egy tétovázó fiatalember lelkivilágát járja körbe, aki nem tudja, mit is akar. Annyi kiderül róla, hogy imád maratoni MSN csevegésekben kiteljesedni, és nem ellenezné az egyéjszakás kalandot - viszont megveti a könnyen kapható lányokat. Most akkor mi is van? Nyomozzunk együtt az ügyben, hogy feltérképezzük egy érdekes lelkületű srác szándékait.
Túl egy hosszú kapcsolaton és egy hosszúnak mondható egyedülléten billentyűzetet ragadok, és megírom egy történetem. Az egész úgy kezdődött, hogy 3 single lány tavaly októberben úgy határozott, hogy elmennek egy szórakozóhelyre és bedöntenek pár koktélt. Az indokra már nem emlékszem, de Timi már az elején közölte velünk, hogy itt ne akarjunk pasizni. Nekem nem is állt szándékomban, Zsófi meg éppen a hosszú kapcsolatát „siratta”. Lehet a 2-3 koktél hatására, lehet más miatt, de nekem nagyon megtetszett a hely, és nagyon jót buliztunk a csajokkal. Odakeveredett hozzánk 3 srác: Gábor, Dávid és Tomi.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Timi Gáborral táncol, Zsófit fényképezem az ölelkező Dáviddal, és mellettem csak úgy álldogál a Tomi, aki iránt semmi érdeklődést nem mutattam. Timi és Gábor összejöttek. Másnap kiderült pár dolog, miszerint Dávidnak már x éve van nője, ráadásul Tomi nővére személyében. És ki ne felejtsem a Tomi-vonalat, ugyanis a buli hevében azt mondtam, hogy másnap is le akarok menni bulizni. Timi kérdezte, hogy tényleg lemennék-e, mert Tomi csak miattam akar menni. Persze, a másnapi buliból nem lett semmi, Tomi iránti érdeklődésem se nőtt meg a tények tudatában, a Dávid-Zsófi vonal eleve felejtős volt és a Gábor-Timi vonal se volt hosszú életű.
Ugrunk az időben, eltelik több mint fél év, de a helyszín ugyanaz. Zsófival üldögélünk a pultnál, kortyolgatjuk a kis koktélunkat, egyszer csak elvonul mellettünk 2 srác. Zsófi odahajol: „Te, ez nem a Gábor volt?” A bárszéken hátradőlök, utánuk nézek a folyosóra, ők is megállva, visszanézve tanakodnak, de megállapítani nem tudtam, hogy ők voltak-e azok.
Miután a koktélokat megittuk, átmentünk egy másik terembe, ahol elég rossz arcmemóriám miatt (vagy csak nekik van tucatarcuk) én észre se vettem, hogy kik közelében álltunk meg. Arra lettem figyelmes, hogy Zsófi beszélget a Gáborral. Beszélgettünk egy kicsit, aztán mi elkezdtünk táncolni, a fiúk meg elmentek. Üdítőért indultunk, mikor összefutottunk újra, és innen kezdve végig ott voltak velünk. Gábor erőteljesen tukmálta rám a haverját, a Tomit. Időközben rájöttem, hogy oda kéne figyelni erre a Tomira, mivel mind alkat, mind viselkedés szempontjából ilyen az elképzelésem. A bulinak vége lett, semmi nem történt. Másnap jött az értesítés hogy bejelöltek, utána msn-en is felugrott a kis ablak, hogy felvettek. Hosszú beszélgetések, célzások Tomi részéről, aztán egy randi kérés, Húsvét utáni keddre. A srác amúgy aranyos, kedves, lehet vele beszélgetni, de kapcsolat szempontjából nem biztos, hogy ideális lenne, mivel sok dolgot másképp gondolunk, és az ő élete még eléggé a bulik és a haverok körül forog. Bár ez teljesen normális egy 24 éves srácnál. Gondoltam, sodródok az árral, majd lesz, ami lesz. A tali jól sikerült, sokat beszélgettünk, nevettünk, aztán hazamentünk mindenféle következmény nélkül. Még aznap este keresett, de a taliról szó se esett, csak ott folytattuk, ahol korábban abbahagytuk. Gondoltam - hogy ne tűnjek elutasítónak - másnap én írtam rá. Órákat, sőt hajnalig beszélgettünk. Megkérdezte, mit csinálok csütörtökön, de a válaszomból érezhette, hogy jövök-megyek nap lesz. Csütörtök reggel ő keresett. Beszélgettünk-beszélgettünk, aztán szóba került a mi téma, és ezt írta: „Hát, inkább őszinte leszek, és én nem hülyítenélek, mert nem érdemled meg. De tök szívesen elbeszélgetek veled, meg jó is veled dumálni, és tényleg szívesen találkozom még veled, de részemről én többre nem nagyon gondoltam.” Szíven annyira nem ütött, és igazából én se terveztem semmi komolyat, tehát nem hallottam az esküvői harangokat és az égen szálldosó galambokat se láttam. Egyszerűen csak sodródtam az árral, hogy ha lesz valami, max jól érezzük magunkat egy kicsit, ha nem lesz, akkor egy emberrel több, akivel ha összefutok, köszönök neki. A vallomás után is még beszélgettünk 1-2 órát, aztán nekem mennem kellett, ám megígértem neki, hogy megnézem a kedvenc filmjét és véleményt mondok. Mikor hazaértem, megtettem, de ő akkor épp nem volt aktív, gondoltam így is jó lesz az a vélemény. Másnap nem keresett, gondoltam, ennyi volt. Nagyot tévedtem. Szombat reggel üldögéltem a gép előtt, mikor villog a kis ablak: Tomi. Gondoltam, biztos a drága filmjéről akar beszélgetni, egy frászt. Órás beszélgetés, aztán én jobbra, ő balra. Délután ismét keresett, de ekkor csupán :) 1,5-2 órát beszélgettünk, mert én indultam a barátnőmhöz. Előtte azért még kifaggattam egyik fiú ismerősömet, hogy mi akar ez lenni, hogy állandóan keres? Válasz: „Korrektül megmondta, hogy nem akar komolyat, de ha dugásra kerülne a sor, akkor nem ellenkezne. Előre levédte magát, hogy nehogy azt gondold egy, vagy akár több dugás után, hogy többre kellenél.” Hazafelé agyaltam ezen a véleményen. Végül is a hormonális szint működik, egyszer mindent ki kell próbálni. Vasárnap délután megint ő keresett, mily meglepő, és hétfőn is több órás délelőtti csevegést folytattunk. Ekkor gondoltam, kezembe veszem az ügyet és megpendítem az egyéjszakás szex témát, hátha kapva kap az alkalmon. Beszélgettünk is róla pár sorban, hogy szerinte nem gáz, de őt annyira nem érdekelték a könnyen megkapható lányok. Rövid úton dobta a témát, én pedig mentem is intézni az ügyeimet. Miután visszaértem, persze ismételten keresett és kezdődött a szokásos maratoni beszélgetés…
