A szokást megtörve, ezúttal egy szolgálati közleményt olvashattok, egyik Olvasónk tollából. Szándékához csak sok sikert tudunk kívánni (egyszeri alkalom, rendszert nem szeretnénk belőle csinálni). Szerintetek mi a helyes lépés egy ilyen összetett szituációban? A srác hibázott vagy a lány volt túl érzékeny? Hogyan kellene egy ilyen helyzetet megfelelően kezelni mindkét oldalon?
Sziasztok! Eleinte kommentbe akartam beküldeni ezt, de remélem a szerkesztők lesznek olyan jó fejek, hogy posztba rakják! Fontos lenne! Az történt, hogy összekaptunk a barátnőmmel. Előzmények: hét hónapja járunk, és nemrég visszahallotta, hogy miután megismerkedtünk, még nem szakítottam az akkori barátnőmmel. Semmi nem volt már köztünk rég, csak nálam lakott, és minden cucca a lakásomban volt. Akkor még nem is mélyült el Zsuzsával a kapcsolat, tehát semmi értelme nem lett volna, ha villámgyorsan kitolom az exem a lakásból, minden cókmókjával együtt. Tudom, hogy olvassa a blogot, tehát a következő üzenetem neki szól:
„Zsuzsi, beszéljünk! Azt mondtad, nem akarsz többet látni, de ha egy ilyen semmiség miatt kiadod az utamat, akkor nem az a lány vagy, akibe beleszerettem. És az se megoldás, hogy nem veszed fel a telefont, nem válaszolsz az üzeneteimre. Miért tűntél el?? Ha végleg be akarod fejezni, akkor rendben, CSAK ELŐTTE BESZÉLJÜNK. Nem fogom hagyni, hogy magadba fordulj, a saját véleményed szajkózd, bezárkózz a külön kis világodba. Tiszteletben tartom a véleményed, ehhez jogod van, mint ahogy nekem is, hogy elmondjam az enyémet. Annyit kérek, hogy beszéljünk.” Róbert.
