Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Egy éve vagyok együtt a barátnőmmel. Még mindketten szülőknél élünk. Megfigyeltem, hogy 1-2 dolog most jön elő, amik korábban valahogy nem kerültek szóba. Emiatt mintha távolodna tőlem. Pedig simán jöttünk össze, és nagyon romantikus volt minden az elején. Senki nem kereste a másik hibáját. Annyira szerettem, hogy amikor egyszer egy buli után hazament, és a székén hagyta a sminkes cuccát, én vittem el, hogy majd odaadom neki legközelebb, és képes voltam egész másnap szerelmesen nézni azt a kis táskát, mert az övé volt, hozzá tartozott. Szóval ilyen is volt.        

               Most azt vettem észre, hogy gyakran nem figyel rám, nincsen spontán puszi, se ölelgetés. Durvábbakat szól be. Nem rég beszélgettünk, ahol azt fogalmazta meg, hogy nem tudja eldönteni magában, miért kellenek nekem ilyen béna haverok, mint amik vannak. Eddig nem tudtam, hogy gondja van velük. Amúgy neki nincs rendes baráti kör az életében, aki van, az kolléga, nála idősebb és semmi közös témájuk. Régi, évek óta tartó baráti kapcsolata nincs.
Aztán azzal jött egyszer, hogy ne együnk gyorséttermi kaját, mert egészségtelen, majd egy hét múlva megint ott ültünk, mert ő akarta. Eddig tartott nála a tudatos táplálkozás. Az ilyenekből ki lehet hallani, hogy sok mindent csak azért mond, hogy mondjon valamit, de különösebb célja nincsen vele.

Ezekkel megmérgezi a kapcsolatunkat. Mintha már nem érdekelné, mintha már nem akarná előrébb vinni a dolgokat. Ezek miért most, ennyi idő után jönnek elő?
Kérdeztem, mit szeretne hétvégén csinálni, erre ő: miért mindig tőle várom, hogy kitaláljon valamit? (nem mindig, csak olyanban akartam gondolkodni, ami neki is jó – ha ez hiba, én kérek bocsánatot). Régi álma volt, hogy mindig is el akart menni egyszer bowlingozni. Mondom, hogy elviszem, erre ő: már nem érdekli, meg úgyis csak bénáznánk...
A bántó beszólásai megszaporodtak, például ha én eltervezek valamit, de nem sikerül, akkor ő: „na, mi van, te okos, megérte?” - vagy hasonlóan lekezelő szöveget tol. Ha engem un, miért így kell kinyilvánítania? Nem tettem semmit.
Van ezen még mit menteni? Szorosabbra kéne fűzni a viszonyt, vagy épp ellenkezőleg? Vagy:
1. Hagyjak neki több teret, esetleg egy szünet is belefér, hogy fel tudjon lélegezni.
2. Keményen elmondani neki, hogy ezt eddig bírtam, és vagy változtat, vagy hagyjuk az egészet, ebben ennyi volt.
3. Mondjam el neki őszintén, de szépen, hogy sokszor bánt, és biztos valami feszültséget vezet le rajtam. Ha így van, mondja el, mi a valódi baja.
4. Szépen és fokozatosan távolítsam magam el tőle.