A barátnőt jelenleg két momentum tartja vissza a házasságtól: 1. kevés dolog köti össze a párjával, 2. a szülei távolságtartóak vele. Nem az intenzív izgalmakat keresi, mert tudja, hogy minden kapcsolat előbb-utóbb ellaposodik, mégis úgy véli, hogy ha kevés a közös kapocs, az nem egy túl ígéretes házasságot vetít előre.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mit tennétek, ha a párotokkal az egyetlen közös dolgotok, amit mindketten szerettek, és ami úgymond jobban összetart, az a bringázás? Nálunk ez van. Nem azt mondom, hogy ennyi maradt, de nagy vonalakban ez a helyzet. Ő régebben versenyszerűen is űzte. Én is szívesen megyek vele, de nem megszállottan. Akkor többet is beszélgetünk, és kis újszerű érzéssel is feltölt.
Viszont nem rég szóba hozta, hogy elvenne. Mivel más baj nincs vele, ha abból indulok ki, hogy előbb-utóbb minden párkapcsolat ellaposodik, végül is nem elhamarkodott ötlet. Viszont a szüleivel úgy vagyok, hogy nem nagyon érzem, hogy befogadnának engem, nagyon távolságtartóak velem.
Egyszer az apja megkérdezte, mennyit keresek a szakmámban, majd amikor megmondtam, vigyorogva azt mondta, „hát az nem sok”. Most ezt vehetem úgy is, hogy együttérzésből mondta, de úgy is, hogy megvetésből.
Tudom, hogy a mai világban nehéz működtetni egy hosszútávú kapcsolatot úgy, hogy az sokáig boldog maradjon.
A barátait bírom, bár köztük kissé introvertáltnak tűnhetek: nem bírom a tömeget, a természetben jobban érzem magam. Többször volt, hogy zajos és zsúfolt szórakozóhelyre akartunk bemenni, ami annyira tömve volt, hogy állóhely volt max., és én kint maradtam, míg ők megittak egy pohár sört. Felajánlották, hogy kihoznak nekem bármit, de nem éltem vele, utcán hülyén néz ki, ha egy nő egyedül poharazik. (A másik meg az, hogy amilyen pofátlan árakkal dolgoznak ma a bárok, juszt se mennék be.) Szóval, eljárni is szeretek, jó helyekre, meg otthon ülni is.
Néha unatkozom mellette, de jobb, mintha erőltetnénk a dolgot. Ő nagyvárosban nőtt fel, én nem, annyira nem szeretném a városi nyüzsgést, vidéki házban gondolkozom, ahol nagy kert van, és normálisan termeszthetek valamit. Nem várom el, hogy a párom, vagy valaki, mindezt megoldja nekem, megdolgozom érte, teszek érte. Folyamatosan fejlesztem magam, hogy többet keressek.
Annak örülök, hogy nem egyből leánykéréssel indított, mert ha csak így megjegyezte egyszer, hogy elvenne, ... legalább később már nem ér váratlanul, de akkor is ott lesz a kérdés, hogy mit válaszoljak?
