Fedezd fel és használd!  Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Nem írok le mindent, mert úgy elég hosszú lenne. Én 26 éves vagyok, és nem tudom még mindig, hogy nőként hogyan álljak egy harmincas férfi gyerekéhez? Nem a gyerekekkel van bajom általában, imádom őket, de hát ő egy másik nőtől származik, akit egyszer ugyanúgy szeretett, mint most engem. Amikor különmentek, ő egy tágabb életteret kapott, amire igénye is volt, mégse ért meg engem. Ha elhozza a gyerekét, akkor iszonyúan feszengek, mert nem tudom, hogy az, ha én jófejségből csinálok valamit, vajon az neki is azt jelenti-e, vagy üres és erőltetett lesz az egész?        

               Ha ezeket elmondom a páromnak, azt mondja, hogy nem kellett volna nekem „megalkudni”, és az igényeimből lejjebb adni. Ez nem így van, de mindegy. Nem olyan vagyok, aki mindig a tökéletest keresi, hiszen akkor egy gyermek kizáró tényező lehetne (már ha az ő gondolatmenetét használom). Ő már annyira magáénak gondol, hogy ha feldob valamit, nekem egyet kell értenem vele. Gyakran érzem úgy, hogy sok dologban ő dönt. Én meg alapból nehezen döntök, de ezzel még nem egészítjük ki egymást. Nem vagyok rápörögve erre, de szerintem kérdés nélkül 50/50-nek kéne lenni a döntés / elfogadás arányának.
Össze akarna költözni velem, de én még korainak érzem, több szempontból is. Plusz a gyereke, aki mindig jelen lesz az életünkben. Abba már nem gondol bele, hogy ha akarnék egyszer saját gyereket tőle, akkor mi legyen? Nyilván a párok nem egyszerre fejlődnek a kapcsolatban, így lehet, hogy vagy ő gondolja meg magát idővel, vagy én.
Más is volt így ? Mi lett végül a kapcsolatával ?