„Nem akarok sérülni miatta, és nagyon nehezen is bocsátok meg, mert látom magam körül az embereket, akik olyan dolgokat is megbocsátanak, amiket én nem tudnék” – Minél többet tud meg Levélírónk a pasiról, annál inkább megy el a kedve egy személyes találkozástól. Mit jelent az, ha egy férfi azt írja magáról, hogy nem biztos benne, hogy tud szeretni, illetve, hogy ő szerethető?
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Levelezgetek egy ideje egy férfival, 26 éves. Én becsülöm az őszinteségét, de minél többet mesél magáról, annál inkább megy el tőle a kedvem. A „bocs, hogy nem írtam, másnapos voltam...” – szövegtől a „ bocs, nem tudtam mit írni” – mondatokig volt már minden. Pedig az elején még ő követelte, hogy chateljünk többet és folyamatosan. Elégedetlen az életével, nem találja a helyét a világban – most ez a kép bontakozott ki bennem a korábbi helyett.
A volt kapcsolatáról is mesélt, hogy azt a nőt „úgy dobta ki”, mert sokáig szenvedett mellette, de úgy látta jónak, hogy ő kezdje el csalni a párját. Őszintén, nem tudom, ezt minek írta le, nem tette szimpatikusabbá. Már arra is gondoltam, hogy pont elijeszteni akar, viszont vannak napok, amikor nagyon kedves, figyelmes, érdeklődő.
Amikor szétmentek, nem akart egyedül maradni, így belevetette magát a csajozásba, bulikba, meg az éjszakázásba. ...Nekem ebből az jön le, hogy engem is kb. 1 éven belül megcsalna. Mindegy, ezt lerendeztük, viszont felmerül bennem pár kérdés: egyáltalán meg lehet bízni egy ilyen emberben? Én úgy érzem nem, hiába fektetnék bele akármennyi energiát. Engem csak egyszer lehet megcsalni. Most ilyeneket ír nekem, hogy:
- fogalma sincs, mit akar az életben, és bár dolgozik, nyomasztja. Nincsenek kiugrási lehetőségei. „Egy normális világban a helyemen lennék” – írta, de hát őszintén, kin nem futott még át ez a gondolat?
- Nem biztos benne, hogy tud szeretni, illetve, hogy ő szerethető. (ez azért elég furcsa)
- Olykor olyan érzése van, mintha azért csinálna meggondolatlan hülyeségeket, hogy utána okolhassa magát.
Nem akarok sérülni miatta, és nagyon nehezen is bocsátok meg, mert látom magam körül az embereket, akik olyan dolgokat is megbocsátanak, amiket én nem tudnék. És megbocsátani végül is meg tudok, de elfelejteni nem.
Szóval: találkozzunk egyszer és meglátom?
