”Szerintem nincs olyan, hogy szerelem első látásra, csak „de megdugnálak”, és itt ez jelen volt rendesen” Érdekes kérdést boncolgat következő posztunk. A téma újra a korkülönbség, viszont itt a ritkább fajtából - esetünkben a férfi javára. Igazából nem derül ki, hogy mekkora is ez a korkülönbség. Ha a kicsike még nem élte ki magát, vajon meddig fog tartani a turbékolás? Most megtudhatod, hogy ami ma szép, elméletileg holnap is szép lehet.
Sziasztok! Régóta olvasom a blogot, és bizony egy ideje már gondolkodom azon, hogy beküldöm a sztorimat. Egyik nem titkolt szándékom, hogy elfogulatlan, de tapasztalt hozzászólásokkal gazdagodva, én magam is jobban láthassam a kialakult helyzet tanulságait. A sztori a következő: huszonvalahányas, hosszú kapcsolatból kilábal(gat)ó diáklány vagyok. A lényeg, hogy nemrég megismerkedtem egy nálam fiatalabb sráccal.
Először csak megkapni akartam, mert rettenetesen vonzott (szerintem nincs olyan, hogy szerelem első látásra, csak „de megdugnálak”, és itt ez jelen volt rendesen). Sikerrel jártam. De ő is meghódított ám, fokozatosan, a kitartásával, szerelmével, komolyságával. Kiábrándult voltam az előző kapcsolatom miatt, nem hittem a tündérmesékben, illetve abban, hogy létezik igaz szerelem. És pont akkor, amikor legkevésbé számítottam rá, úgy tűnik, valóban találkoztam a szőke herceggel…
Szőke herceg remekül passzol hozzám. Egyeznek a vágyaink, a szeretetigényünk (amin sok kapcsolat elbukik, ha engem kérdeztek), az érdeklődési körünk, a jövőképünk. Azonban a nagy boldogság mellett rettegve látom, hogy megállíthatatlanul beleszeretek, és egyre többet álmodozom a közös jövőnkről, amit ő vázolt fel először. És azóta is vázolgat. A tettei azt mutatják, hogy felelősségteljes, komoly férfi, fiatal kora ellenére. Vagy legalábbis én így látom. És mégis félek, mert úgy érzem, megállíthatatlanul elveszek ebben a kapcsolatban, teljesen kiszolgáltatom magam (csakúgy, mint szőke herceg). És nincs olyan, hogy takarékláng, vagy kisebb hőfok. Mindezt azonban valami jó dolog érdekében teszem, ahol benne van a pakliban, hogy esetleg nem sikerül, vagy pedig eleve kudarcra van ítélve a dolog? Szerintetek létezik olyan, hogy egy húszéves srác komolyan gondolkodjon a jövőről, és egyvalakivel képzelje azt el? És főleg, hogy ez így is maradjon?
Mindenfelé riogatnak, hogy „de hiszen olyan fiatal még”, meg „megváltozik, meglásd”, és „ha nem éli ki magát, később lesznek gondok”. Próbálok ezért minél több szabadságot adni neki, de szőke herceg nem él vele, azt mondja, csak én kellek neki. Ez tényleg megváltozhat? Tiniszerelem lenne a részéről? Fél éve vagyunk együtt. A sülve-főve szakasz nemhogy nem múlt el, hanem egyre erősödik. Már-már nevetségesek vagyunk, sokan kinevetnek, sokan elolvadnak, ha meglátnak minket együtt, sokan pedig féltékenyek. Vajon tényleg vannak kivételek? Vannak tündérmesék? El lehet ezt fél év után dönteni? És milyen fázisai vannak egy kapcsolatnak, mennyi idő után kell(ene) lehullania a rózsaszín szemüvegnek? Köszönöm, hogy elolvastátok!
