”A barátom megverte a szerencsétlent, mert azt hitte, vele csalom meg őt” – levélírónk saját bőrén tapasztalta a pletyka erejét: megismerkedik egy sráccal, ám rossz idegzetű, féltékeny barátja elkapja és elgyepálja őt. Miért? Mert azt hallotta, hogy a barátnője éppen vele fut. Most megtudhatod, hogy a pletyka addig izgalmas, amíg nem te vagy a középpontjában.
Sziasztok! Egy igen tanulságos történetet szeretnék megosztani veletek, és bízom a hozzászólásokban, abból a szempontból, hogy hasonló történetekre világítanak rá. Mert nem egyedi eset. Mindenki tudja, hogy a pletyka nem egy háborút robbantott már ki. Van egy barátom, akiről mindenki tudja, hogy rettenetesen féltékeny típus. Ez a tulajdonsága lesz történetem kulcsfontosságú része, ugyanis ez kevert bajba három ember is. Néhány arccal elég régóta összejárunk, valamikor csak borozunk kedvenc helyünkön, valamikor belevetjük magunkat az éjszakába, néha házibulit rendezünk – a szokásos. Tehát, elég sűrűn összejövünk, és az egyik este hozzánk csapódott egy srác, akivel egy szórakozóhelyen találkoztunk.
Mivel ő egyáltalán nem fogyasztott alkoholt, ezért - eleinte csak poénszinten - megbíztuk, hogy akkor ő viszi el egy forgalmi csomópontig azt a négy embert, akik egyébként békávéznának a hidegben, órákat várva egy buszra. Ezen az estén a pasim is jelen volt és feltűnt neki, hogy sokat beszélgetek az új fiúval. Nem tehetek róla, ha valami érdekes emberrel találkozom, ezer kérdés felmerül bennem, amit szeretek megvitatni, ő pedig egy utazási irodánál dolgozott és elég sok európai helyen járt már. Már ekkor csúnyán nézett rám a barátom, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Szóval a srác hamarosan a baráti kör szerves része lett. Egyik nap eljött értem kocsival a munkahelyemre és hazavitt. Útközben megálltunk és beültünk egy kávéra. A pletyka alapja ez a szerencsétlen beülés lehetett, mert valaki megláthatott minket – csak arra tudok gondolni, hogy innen indult minden.
A barátommal nem laktunk együtt, mert csak pár hónapja jártunk, így ő a saját lakásában lakott én meg a szüleimmel. Egyik este csörög a telefonom: egyik fiú ismerősöm hív fel és elmeséli, hogy a srácot a barátom épp most verte laposra, de úgy, hogy a kocsiján csattant a feje. Utólag kiderült, hogy erősen túlzott. Kéri, hogy azonnal menjek a helyszínre. Azonnal tépek ki az utcára – szerencsére az incidens nem messze tőlünk zajlott, ugyanis a társaság összegyűlt a törzshelyen, és a bár előtti parkolóban történt minden. A barátom kissé ittas volt, de vállalhatóan – persze amit tett, nem erre engedett következtetni. A srác szerencsére nem vérzett, mint utólag megtudtam, inkább lökdösődés volt a csörte, nem pedig ökölharc. A barátom megverte a szerencsétlent, mert azt hitte, vele csalom meg őt! Kértem, hogy valaki mesélje el, mi történt. A barátom végig csúnyán nézett rám, és méregetett, a szeméből ezt olvastam ki: „most én vagyok a rossz ember, menj csak, babusgasd az új fiúd”. Az egyik csaj elmesélte, hogy a barátom fülébe jutott, hogy elég sűrűn mozgunk együtt az új sráccal és számon kérte az illetőt. De nem csináltunk semmit, nem is terveztem, eszembe se jutott félrelépni, tényleg csak a barátságára tartottam igényt. Éreztem, hogy el kellett volna mennem erre az összeröffenésre, de fáradt voltam, így otthon maradtam. Megelőzhettem volna, de ki látta ezt előre?
Elmondtam a barátomnak, hogy mi a helyzet, de nem szégyellte el magát, nem kért elnézést a sráctól sem, hanem elsomfordált. Nem derült ki, hogy ki indította el a pletykát, de azt sikerült megtudom, hogy ki ültette a bogarat a fülébe – az egyik fiú a csapatból, akiről tudtam, hogy régebben akart velem járni. De nem is ez a lényeg, hanem az az út, ahogy az információk torzulnak. Biztos ismeritek azt a játékot az általánosból, amikor valaki kitalál egy hosszú mondatot, amit a társa fülébe súg, ami megy végig, és a játék végén, az, aki utoljára kapta meg a mondatot, visszamondja, és az eredmény általában egy torzított szó ömleny lett, ami köszönő viszonyban sincs az eredetivel. Így jártunk mi is. Két nappal később felmentem a barátomhoz, aki úgy viselkedett, mintha misem történt volna, nem kért számon, én sem őt. Az egész pár hete történt, és kicsit megromlott a viszonyunk. De ez az incidens elgondolkoztatott vele kapcsolatban. Mi lesz, ha legközelebb engem kalapál el egy mese alapján?? Nem bízott meg bennem és anélkül, hogy engem kérdezett volna, kényelmesebb volt számára egy pletykának hinni és az alapján radikális döntést hozni. Ezek után mire számítsak vele kapcsolatban, a jövőben?
