Sziasztok! 22 éves srác vagyok, az életemből már igen sokat adtam egy bizonyos személynek, de mégsem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt elterveztem. Erről szeretnék nektek mesélni! A történet 9 éve kezdődött, ekkor ismerkedtünk meg, mint gyerekkori szerelem kb. 3 évig tartott. Akkoriban - hormonokkal teli fiúként - bizonyos okok miatt úgy éreztem, ez a dolog eddig tartott, nem fog menni, és tovább léptem. A lány (akit hívjunk Tamarának) persze teljesen kibukott, ami érthető, hiszen a szemében és a lelkében én voltam a nagy Ő, aki viszont csalódást és fájdalmat okozott a számára.

Eltelt néhány év, ez alatt volt neki is, és nekem is, kapcsolatunk, viszont mindketten tudtuk magunkban, hogy egymást szeretjük, és sokat gondoltunk egymásra. 2,5 év elteltével egymásra találtunk, és úgy alakultak a dolgok, hogy most mindent helyre tudunk hozni, és ez az egész nem véletlen. Elég jól indultak a dolgok, az első év nagyon jól telt el, azonban ez után jöttek a ”mellékhatások”, a durva féltékenység és a birtoklási vágy. Az elveknek eleget téve éltünk tovább, gondoltam, ez van, ennek kell lennie, a lényeg, hogy együtt vagyunk - szeret, és én is őt! Voltak fura dolgok az elkövetkezendő időben, voltak kisebb elmozdulások mindkettőnknél, de egyikünk sem csalta meg a másikat. Terveztem már, hogy eljegyzem, most májusban, de ő decemberben hirtelen eltűnt. Nem tudta megmagyarázni, hogy mit miért tesz, szerinte én vagyok az igazi, a nagy Ő, engem tudna elképzelni maga mellett, de most mennie kell. Mondanom se kell, pasi létemre elég jól kikészültem, ha egyszerűen azzal indokolja, hogy nem szeret, azt könnyebben feldolgozom, mint így. Eltelt két nap, már egy másik pasival láttam, a harmadik nap meg már a pasi ágyában ölelkeztek. Ez volt az utolsó késszúrás, gondoltam én - ezután jött az, hogy engem hibáztatott mindenért, legyen egy kis lelkifurdalásom. Ha megtudta, hogy egy csajjal beszéltem, már írt, mekkora szemét pasi vagyok, mikor egy haverom a csajával az ágyamban aludt, kiverte a balhét, hogy mit keresett egy csaj az ágyamban. Tudom, hogy ez már több a kelleténél, de még most jön a java. : ) Eltelt 4 hónap, és úgy alakult, hogy beszélgetni kezdtünk ismét. Tamara viszont úgy gondolta, hogy ő megváltozott, és mi lenne, ha folytatnánk, elfelejtenénk, ami volt. Én leadtam majd 20 kilót 4 hónap alatt - lehet, hogy a változásom hozta ki belőle, de vissza akart jönni hozzám. Én adtam neki egy esélyt, viszont nem tartott sokáig. Kéréseinek eleget tettem, lenyeltem a haverok szurkálását, hogy miért csinálom, ne tegyem. Minden okés volt, de egyszer csak kapok egy sms-t egy egykori csajszi ismerősömtől, aki egyik legjobb barátom barátnője is volt egyben. Az sms-ben az állt, hogy nincs e kedvem elmenni vele egy bizonyos buliba, mert egyedül nem akar menni. Persze a lány semmi félreérthető dolgot nem szeretett volna, ezt én is tudtam, mert ismerem őt, nem az a fajta és ő azt hitte, hogy nem vagyok együtt a lánnyal. Tamara azonban, mivel mellette feküdtem, rögtön elolvasta az sms-t és el is küldött a fenébe. Azóta csak mocskolódik velem, hogy én ilyen meg olyan hazug ember vagyok, stb. viszont én nem érzem magam teljesen hibásnak, mivel nem hívtam senkit sehova, és engem is ugyanúgy váratlanul ért az az sms, mint Tamarát. Tudom, hogy itt az idő feladni ezt a kapcsolatot, de rossz érzés ezt a mocskolódást kapni, mikor az ember nem érzi ezt teljesen jogosnak. A történetet részletezhettem volna jobban is, de az egy örökkévalóság lett volna számomra is, és számotokra is! Ebből most tanultam! Sziasztok