„Kiugrik egy bokor mögül Joci, bottal a kezében és elkezd ordibálni” - amikor a féltékenység már rögeszmévé válik egy srácnál filmszerű események áradatát indíthatja el. A csaj végre kiadja az útját egy kissé flúgos srácnak, ám a szakítás mégsem választja el őket egymástól, ugyanis egy bulin összefutnak. Szegény srácot annyira megviseli a szakítás, hogy szó szerint még ütődöttebb lesz, mint volt, és béna lidércként kísérti ex-csaját és annak új barátját. Most megtudhatod, hogy ha nem vigyázol, hamar szürreális fordulatot vehet az életed. Ütős beszámoló következik.
Sziasztok! Van egy történetem számotokra. Barátnőmmel történt meg egyszer egy érdekes sztori, amit én is végig követhettem, mert együtt "nyaraltunk" Veszprémben. Eljött végre 2009 nyara, mikor leutaztunk barátnőmmel régi jó barátainkhoz Veszprém háza tájára. Első nap este jó kis házibulit tartottunk, ami annyira jól sikerült, hogy szinte több volt az ismeretlen, mint az ismerős arc. Barátnőm - kinek neve Pöttöm - pont 1 hete szakított a barátjával, így jól is jött egy kis szakítás utáni Új Élet-party. Azt el kell mondanom, hogy azért szakított a sráccal, mert szegénykém kicsit furcsa volt. Mondhatni dilis. 2 hónapot jártak, amiből másfél hónapot "normális" volt a srác (nevezzük Jocinak) ezután kicsit megkattant, szinte félpercenként hívogatta Pöttömöt.
Hogy hol van, mit csinál, kivel van. Mire Pöttöm: "Még mindig Andival vagyok. Még mindig a Westendben és még mindig egy nyavalyás cipőt akarunk vásárolni." 15 hívással utána: "Most köszöntem el Anditól. Megyek a metróhoz, amivel haza megyek." Ezután Pöttöm nem vette fel a telefont egyszer és a következő hívásnál: Joci: "Miért nem vetted fel? Milyen pasival beszélsz? Megcsalsz? Tudom, hogy már nem szeretsz!"....Na, szóval, a lényeg a lényeg, hogy kicsit paranoiás volt...és zizis. Ezért, Pöttöm kicsit átgondolva, hogy mégse legyen a srác öngyilkos, szépen fogalmazva adta ki az útját. Érdekes módon a srác csak annyit mondott, hogy "Tudtam!" és elment. Szóval visszatérve a bulira Pöttöm összeismerkedett egy sráccal, akivel úgy láttam eléggé jól érezte magát. Így én nem is zavartam, a többiekkel buliztam. Míg ők ketten beszélgetnek... na, ki lép be az ajtón??...hát Joci. Fogalmam sem volt, hogy a fenébe került ide. Honnan tudta, hol vagyunk? Meg, hogy ki engedte be? Egyszer csak meglátta Pöttömöt a sráccal (mint mondtam, ők beszélgettek) és hirtelen neki ugrott a gyereknek, hogy ő mit képzel magáról, meg hogy Pöttöm az ő barátnője, szálljon le róla!! Persze a gyereknek sem kellett több, behúzott Jocinak egyet, aztán gyorsan odarohantam, felhúztam a földről az elterült, nyamvadt testű Jocit és ráparancsoltam, hogy takarodjon ki innen! Erre kirohant és csak annyit mondott, hogy "Láttok még!" Pöttöm kicsit sokkhatás alatt volt, de megnyugtattam, meg persze a srác is, hogy semmi baj. A buli folytatódott tovább. Másnap elmentünk császkálni a csajokkal. Harmadik nap pedig elmentünk a Balcsira fürdeni, ahova Pöttöm meghívta a buliban megismert srácot is. Most már nevet is írok: Joe-t. Egész nap tök jól elvoltunk, de mikor hazafelé ültünk a vonaton, hirtelen ki termett a fülkénk előtt? Hát nem Joci? Elhúzta a fülkeajtót és csak annyit mondott, hogy Sziasztok! majd visszahúzta és elment. Ez már megint fura volt. Pöttömmel kérdőn egymásra néztünk. Joe kicsit ideges lett tőle, ami érthető. Szóval este ismét Veszprém. Alvás fent a csajoknál. Másnap este Pöttöm randizni ment Joe-val. Mikor késő este megjött, iszonyatosan röhögött, persze mi rögtön kérdeztük tőle: „Mi az? Mi az?” Pöttöm: "Képzeljétek el, Joeval sétálunk, erre kiugrik egy bokor mögül Joci, bottal a kezében és elkezd ordibálni, hogy mi a fenét képzelek magamról, hogy pont egy ilyen srácra cseréltem le őt? Joe rögtön hangosan azt mondja neki, hogy szállj le róla haver, mert ha nem, velem gyűlik meg a bajod. Erre pont szembejöttek Joe haverjai, kicsit ittasan. Odajönnek, hogy "Mi a helyzet?" Mikor látják, hogy mi történik, Joci nekik is próbál magyarázni, hogy Joe szanaszét verte őt és, hogy vissza akarja adni (hát az a nem túl nagy ütés nem mondható szanaszét verésnek). Mire a srácok odamennek Jocihoz, aki a bottal akar védekezni - persze nem sok sikerrel. A srácok lefogják és lehúzzák róla a nadrágját, majd a felsőjét, a ruhákat meg szépen elviszik magukkal. Joci erre felordít, hogy az EGYEDÜLI! és elrohan, mi meg csak néztünk: először tátott szájjal, hogy 1. ez meg mi volt? 2. mit jelent ez az Egyedüli??!! 3. sikítva elkezdtünk röhögni". A sztori végére mindenki szakadt a nevetéstől a szobában egész este. Másnap még mászkáltunk a csajokkal (nem találkoztunk Jocival) aztán az utána következő napon hazautaztunk Pöttömmel. Pöttöm még kicsit ki volt akadva, hogy vajon látja-e még Jocit, fogja-e zaklatni, de hála az Istennek, azóta nem találkoztunk vele. Az örömhír a sztoriban, hogy Pöttöm és Joe azóta is együtt vannak, viszont, azóta is az foglalkoztat, hogy Joci hogy a fenébe került akkor oda? És hogy tudott minket állandóan követni? Na meg hogy hol aludt? És egyáltalán mi a baja? Köszönöm, hogy elolvastátok! Puszi!