Na, hello mindenkinek! Egy csalódásomat szeretném leírni nektek, talán már ti is jártatok hasonló cipőben. Van egy nagyon ismert szórakozóhely a belvárosban, ahol néha az ajtóban posztol egy kigyúrt, középmagas, szép arcú fiú. Eleinte többször egymásra mosolyogtunk, majd egyszer odajött hozzám és elkezdtünk beszélgetni. Flörtölt velem. Elkezdett viccelődni, hogy most azért állított meg, mert biztos mariska meg pia van nálam, és tilos bevinni. Akkor még azt hittem, hogy a sutasága a kisfiús báj része. Még tetszett is. De nem az volt. Elkérte a számom, én megadtam és hamarosan megtörtént az első randi, amit annyira vártam. Eleinte azért volt szimpatikus, mert nem szólalt meg sűrűn. DE aztán sajnos igen. Hiába volt álompasi teste, sajnos belül nem volt több annál, ami általában a nem héliumos lufikban van. Rettenetesen primitív volt. De legalább nem a gonosz „mindenkit pofán verek, HAJRÁ FRADIKAaaa!!” - típus, hanem a jóindulatú kretén fajtából.

Amikor annak a bizonyos, nagyon ismert szórakozóhelynek az ajtajában először megláttam, majd’ összecsuklott a lábam, annyira bejött. Később ez a homokvár hangosan összedőlt bennem. Hogy miről beszélt? Mindenről! Mindenről, amiről általában a 14 éves kiskamaszok szoktak. Rögtön azzal indított, hogy ő nem szereti a gyerekeket. Mert amikor idejött, látott hármat, ahogy bicikliztek át előtte és… hát, egyszerűen nem bírja őket, na. Indításnak ez. Aztán elkezdett magyarázni valami hülye rajzfilmről, hogy az milyen jó, és hiába mondtam, hogy én nem ismerem, elkezdett epizódokat mesélni belőle, és többször elmondta, hogy neki az a kedvence. Szinte felüdülés volt, amikor elmesélte, mennyibe került az alsó fogsora. Ha még nem mondtam volna a pasi 27 éves volt… Aztán elmesélte, hogy a múlt héten beverte egy csöves orcáját egy kocsmában, mert nagyon ideges volt. Aztán elmondta, hogy nem is verte pofán, csak viccelt. Azt az érdekes elméletét is megosztotta velem, hogy bizonyos etnikumokat ki kéne tiltani a városból, de még az országból is. Bevallotta, hogy nagyon szeret futni és „sosem tér ki egy jó kis zabálás elől” mindezt alátámasztotta valami olyan hahotával, ami általában disznóvágáskor szokott kiszakadni a böllérből (ho-ha-hóó!) Mindez fél óra alatt – lehet, hogy egy óra is megvolt az, jó társaságban repül az idő. Én látványosan unatkoztam, majd lassan közöltem, hogy mennem kell. Egyszer hívott csak, másnap reggel. Nem vettem fel. Megértette. Többet annak a helynek a környékére se mentünk. Ja, és a kérdés, ami már megszokássá vált itt: miért van az, hogy a legtöbb helyes srác valamilyen szinten hülye?