„Mintha nem ugyanaz a két ember lettek volna ezen a randin, mint az előzőn. ” - egyik kedves olvasónk csak terjedelmesebben tudja elmesélni élményeit, melyből egy vastag kézirat született. Mostantól néhány pénteken keresztül az övé a publikálási lehetőség. A szerelmi-maraton második epizódja következik, aki pedig végig szeretné követni a történéseket a ’Szappanopera’ címke alatt olvashatja az előzményeket. Tovább haladunk a történetben: két szerelmes találkozása a múltban és a jelenben.
A második találkozásukra három héttel az első után került sor. Mivel a nőhöz kellett igazodniuk, ő kereste fel a férfit. A gyerekei szolgáltattak alibit számára; velük ment el otthonról egy ismerős családhoz és ott hagyta a fiait. Ákos ezt látva még kevésbé bízott a nőben. A nő leveleiben írottak alapján élettársának már nem kellett volna elszámolnia, azaz alibire se lett volna szüksége, mégis a gyerekek programja mögé bújt. Ákos nem bízott a nőben, de már nem is akarta komolyan venni. Élni akart a lehetőséggel, mert már bizonyos volt abban, hogy ha ő nem, akkor más. Más, mégpedig nem a nő élettársa. Akkor meg ő miért ne? Nem bízott ugyan benne, de nem is az életét akarta rábízni.
Kellemes őszi vasárnap délután volt, amikor a nő a férfi szüleihez hajtott.
- Hova megyünk? - kérdezte a férfi, amint beült a jobb első ülésre.
- Mindegy - felelte a nő jókedvűen. - Bárhova, ahol tudunk beszélgetni.
- Nekem más javaslatom lenne - somolygott a férfi.
- Igen? - nézett rá kérdőn a nő.
- Beszélgessünk szex után - mondta Ákos komolyan, gyengéden megszorítva a nő combját. - Sokkal meghittebb is lenne.
A nő zavarba jött.- Most megleptél...
- Miért, halvérűnek gondoltál? - kérdezte megjátszott méltatlankodással a férfi.
- Nem... - bizonytalanodott el a nő, de bujkáló mosollyal folytatta. - Csak utána meg jönne a lepattintó levél, mi?!
- Hát - derült a férfi - az attól függ, milyen lenne a szex!
Felnevettek, majd a férfi félszegen visszahúzta a kezét a nő combjáról.- Minden esetre guruljunk valamerre, mert itt nem leszünk jó helyen - mondta zavarát leplezendő.
A belváros jellegzetes romantikus környékét keresték fel és sétálgattak. Szexről szó sem volt, illetve csak szó esett róla, de nem történt közöttük több látszólag véletlen érintéseknél. A randi után Vanda még inkább vonzódott a férfihoz, Ákos pedig ostobán érezte magát, mert pozitív kilengéssel képlékennyé vált a nőről alkotott és első találkozásuk óta konstansnak vélt deklarációja. Mintha nem ugyanaz a két ember lettek volna ezen a randin, mint az előzőn.
A következő hétvégére már egyszerűbb volt közös programot szervezniük, mert már Ákos sem holmi jólneveltségből egyezett bele a találkozásba, hanem élénkebb érdeklődést mutatott. Olyannyira, hogy Vanda ráruházta a program megtervezését és vezénylését is.
A férfi javuló kedélyállapota levelei hangvételén is tetten érhető volt. Visszatérő motívumuk lett egymás kreativitásának firtatása és egyre terjengősebbekké váltak a búcsúzkodásaik.A kellemes kora őszi időjárásnak köszönhetően egy kisebb motoros kirándulást tettek a közeli középhegységben. Nem mehettek nagyobb volumenű túrára, hiszen a nő újfent csak három órára tudott elszabadulni, így mindössze 120 km-t tettek meg három megállóval.
Az első állomás csak egy cigiszünetre rúgott. A második már hosszabbra nyúlt.- Hozok valami üdítőt - szólt a beállt csöndben a férfi, miután kigyönyörködték magukat a panorámában. - Ne menj sehova!
- Mégis, hova tudnék menni? - kérdezte bujkáló mosollyal a nő.
- Engem inkább az foglalkoztatna, hogy kivel?
- Kivel?
- Hát mit tudom én! Elcsábítasz itt egy másik motorost, amíg távol vagyok... De ha nem is - miről foglak megismerni, ha visszajövök?
- Hát arról - lépett oda a nő a férfi közvetlen közelébe - hogy én leszek az egyetlen, aki így fogad... - Azzal puszit nyomott a férfi mindkét orcájára, végül a szájára. A férfi alig bírta leplezni a vártnál valószínűleg nagyobb örömét. Átölelte a nőt s közben megcsókolta.
Miután megitták az üdítőjüket, ismét összeölelkeztek.
- Na jó, most pedig elő a rossz tulajdonságaiddal! - ütötte el a pátoszt a férfi. - Hisztis vagy? Félsz a pókoktól? Horkolsz?...
A harmadik pihenőt egy lanka lábánál tartották. Miután kerestek egy stabil helyet a domboldalban a motor letámasztásához, elsétáltak egy napsütötte részhez és egymást ölelve beszélgettek és közben csókolóztak.- Istenem - sóhajtotta a férfi - mint egy diákszerelem...
- Jó veled - suttogta a nő.
- Lehet, hogy nem hitted el, de én komolyan szerelmes voltam beléd gyerekkorunkban - suttogta a férfi, ajkaival érintve a nő fülét. - Te meg nem akartál észrevenni, mert kicsit fiatalabb vagyok...
- És nem kaphatnám azt most vissza? - kérdezte kedveskedőn, fejét oldalt szegve a nő.
- Most már nincs ellenedre a korom, mi?...
Jól érezték magukat, az idő elröpült. Ahogy ballagni kezdtek vissza a motor irányába, a nő megfogta a férfi kezét. A férfi hagyta, de nem viszonozta a szorítást.- Azért... - kezdte nehézkesen - szeretném, ha nem vennéd olyan komolyan ezt... a mi dolgunkat...
A nő fürkészőn ránézett, majd a következő lépésnél elernyedt a keze, mellyel addig a férfiét fogta. Kezük elszakadt egymástól, karjuk visszahullott a testük mellé. A férfi azzal a lendülettel zsebre dugta kezeit.- Miért?
- Hát... mert akarok is kapcsolatot... - nyögte kelletlenül a férfi.
- ...meg félsz is.
Egy pillanatnyi hatásszünet után a férfi bólintott.- Igen.
Lehet, hogy mondott volna még mást is, meg nem is.
