„Legszívesebben felpofoztam volna Ritát is meg a csávót is” – Ha egy nő fiatal és jól néz ki, esze ágában sincs lecövekelni bárki mellett is. Levélírónk megtapasztalta, mennyire így van ez: túl sokáig hagyta magát kihasználni. Ez az a bizonyos rózsaszín szemüveg, ami mindig túl későn kerül le az emberről… Talán ha nem bukkan a srác titkos sms-ekre a csaj telefonjában, a felébredés is tolódott volna, persze, nem túl messze. Most újra megismerkedhetünk a férfi vakság és a női könnyelműség jelenségével.
Hello! Régóta olvasom a blogot és eljött az a pillanat, amikor szeretném megosztani a nagyérdeművel a történetemet! A neten ismerkedtem meg Ritával, jó 2 éve. Én 20-as éveim vége felé járok, ő 20-as éveinek közepén. Az elején leveleztünk, majd a szokásos msn, sms, találkozások és a végén összejöttünk. Így visszagondolva a kapcsolatunk elején nem akartam tőle semmit sem, aztán pár hónap múlva belé estem... Nem tudom, hogy miért. Rita nemrég diplomázott és épp munkát keresett. Az elején nagyon jó volt az összhang kettőnk között: randik, mozik, közös vacsorák, máig ha visszagondolok erre a pár hónapra könny szökik a szemembe, hogy nem vele fogom leélni életemet. Érdeklődési körünk, világnézetünk stb. hasonló volt. A problémák ott kezdődtek, amikor véletlenül elolvastam egyik sms-t a telefonjában.
Egy fiú írt neki, hogy szívesen megismerkedne vele közelebbről is. Legszívesebben felpofoztam volna Ritát is meg a csávót is. Nem tettem… hiba volt. Elég sok áldozatot hoztam ezért a kapcsolatért: bulizni egyáltalán nem jártam el nélküle, egyre kevesebbszer mentem a haverokkal is sörözni, csak azért, hogy vele legyek... Ezt ő nem értékelte. Tisztában voltam vele, hogy ő egy fiatal dekoratív csaj, akinek sok barátja/haverja van és ezek nagy része fiú. Csakhogy a kedves Rita arra nem jött rá, hogy ezek a fiúk bizony többet akarnak tőle, minthogy néha-néha beszélgessenek, inkább a négyszemközti lepedőakrobatikát gyakorolták volna vele. Jah, nem említettem, hogy össze is költöztünk, amit - mint jómunkásember - én fizettem (Ritának nem volt még állása). Tehát ez a lány, akinek én mindent megtettem/megadtam nem pitin kihasznált, mind lelkileg, mind anyagilag. A kérdés csupán az, hogy ezek után, hogyan bízzak meg akárkiben is? Miért ilyen néhány nő? Ha ő nem akar komoly kapcsolatot, miért nem mondja? A legnagyobb probléma, hogy még most is szeretem és hiányzik, hogy nem tudom, hol van, mit csinál. Szerintetek hol ronthattam el? Mi tévő legyek? Hol lehet manapság normális kapcsolatokra szert tenni? Érdekelnek a kommentelők véleménye. Köszönöm. Üdv: Jocó
