Az én történetem még az egyetem alatt kezdődött Budapesten, akkor 22 voltam. Túl voltam egy 2 éves kapcsolaton, mondjuk komolyabb sérülés nélkül. Amikor már nem volt tele a fejem Á.-val (ő volt a lezárt kapcsolat, hívjuk így), elkezdtem újra figyelni a srácokra. Azt hiszem, az nagyon jót tett, hogy nagyobb társaságban mozogtunk, sok embert lehetett megismerni. A buliban összejövések, pasikért fellángolások, laza kalandok. Nehezen mozdultam, ezt tudtam magamról elég biztosan. Voltak srácok, akik bejöttek, de soha nem kezdeményeztem, ritkán éreztem, lehet, hogy elszalasztok valamit, de ilyen voltam. A barátnőim egy részének volt barátja vagy akár már kapcsolata is, egy részének nem, voltak történések, meg persze köztük mellényúlások is rendesen.

Mindig megbeszéltük az elméleteinket, aztán volt, hogy fél este röhögtünk magunkon, vagy bőgtünk. Ismerték Á.-t, és persze a lányok ellátták a kapcsolatot kommentárokkal is az elejétől fogva – volt benne jó is, meg hülyeség is. Á. után persze nem volt egyszerű. Amikor együtt voltunk én tanultam, ő dolgozott - sokat viszonylag - bár szintén sokat voltunk és aludtunk egymásnál, nem költöztünk össze. Engem nem érdekelt a munkája, és nem szerettem, ha beszélt róla, aztán több okból is minden másról kevesebbet kezdünk beszélni, mint a munkáról, meg vizsgákról. Belecsúsztunk abba, hogy elvesztettük az infókat egymásról, és szép lassan eljutottunk a záró beszélgetésig. Megcsalás, szándékos bántás nem volt. Aztán „már csak” felejteni kellett. Befordultam, sok lett a tanulnivalóm, tévézni valóm, a két évből sok minden maradt bennem, elemezgettem még amit együtt csináltunk. Aztán a barátnőim jöttek, dumáltunk, nem hagyták hogy magamban legyek. Átmentünk egymáshoz, volt, hogy ott voltak a fiúik, egy részét velük is meg lehetett beszélni. Szóval visszajöttem a társaságba. Aztán kb. egy hónap után újra lementem velük kávézókba, később bulikba is. És akkor jött az ismerkedős, randizós időszak. Ismerkedtem srácokkal, volt, ami tetszett bennük, volt ami nem, voltak néhányan, akivel túljutottunk az első randin is, volt akivel a másodikon is, és volt egy kb. két hónapos próbálkozás - kicsivel több, mint egy év alatt - de nem komolyodott be egyik se. Aztán jött K. a társaságban mutatta be valaki, ő is a mi egyetemünkre járt. Helyes srác volt, kifejezetten okos, és nem beképzelt – rendben volt magával. Miután megismerkedtünk, egyre többször akadt dolga a társaságunkban. Szimpatikus volt, felfigyeltem rá. Beszélgettünk másokkal együtt, aztán kettesben, dumáltunk kapcsolatról. Aztán, randiztunk. Bár semmilyen első randis nem volt benne. Tudtuk, hogy egymás miatt akarunk találkozni, együtt lenni. Sex nem volt, nem kapkodtunk, bár szóba került. Utána, hétvégén volt egy találkozás egy szórakozóhelyen, nagy társaság nagy asztal körül, sörözés, fröccsözés. Jött K. is, hozta két haverját – nem akartak becsatlakozni, az volt a terv, hogy majd később beszélgetünk. Amikor megjött, odahozta bemutatni a barátait – az egyikük B. volt – nem kellett bemutatni. Régebben láttam szemináriumokon, néhány szót talán váltottunk is még. Jó srácnak tűnt, de akkor nekem volt Á., nem is gondoltam rá komolyabban, utána pedig nem találkoztunk. „Szia, szia, mi már ismerjük egymást, egyetemről” - igen, aztán beszélgettünk együtt hárman egy kicsit (a harmadik srác elment csocsózni közben). B. helyes volt. És beszélgetni is jó volt vele. Na itt volt az, ami K-val nem kb. egy héttel korábban: megfogott, kész. Zavarban voltam, mert K.-val randiztam, elkezdtem róla gondolkodni, és akkor jön egy srác, aki mellesleg a jó barátja. Exit stratégia, mondom, hogy még beszélek a többiekkel, majd jövök. Később visszamentem hozzájuk, váltottunk pár szót, elköszöntem, aztán leléptem aludni. Nem akartam, hogy bármelyiküktől jöjjön egy hazakísérés-ajánlat. Este otthon azon rágódtam, hogy ez most mi. Kb. 2 óra után annyira jutottam, hogy van egy srác, aki megfogott, tetszik, és egy másikkal kezdtem randizni. Ja igen, és barátok. Másnap találkoztunk K.-val, úgy tűnt ő se aludta végig az éjszakát. A tegnap esténél kezdtük el a beszélgetést, jött a B.-és rész, és kb. egy nagy levegő után mondtam neki, hogy zavarban vagyok, mert hazudni, elhallgatni nem akarok semmit, de ez rossz lesz, B. megtetszett. Nem beszéltem vele róla, nem csináltunk semmit, annyit láttam, hogy ő is szimpatikusnak tart, és azért szeretnék szólni most, hogy tudja. K. mondta, hogy sokat beszélgettek éjszaka, miután elmentem. Rólam. K. is érezte hogy mi történik, B. ugyanígy mondta neki ezeket, és végigbeszélték. Én hallgattam, főleg K. beszélt. Mondta, hogy nincs túl jól, benne vagyok a fejében, de értelmetlen lenne folytatni, még csak azt se mondaná, hogy tartsunk szünetet. Látja, mindketten mondtuk, érti. Neki sz*r lesz, de ezt majd ő rendezi magában. Mondta, hogy hívjam fel B.-t, adott puszit aztán elment. Azt hiszem, csak megköszönni tudom neki azt a találkozót. Felhívtam, nekem a lábam is remegett, neki a hangja. Egymás miatt, és K. miatt. Találkoztunk, megbeszéltük az estét. Aztán a következő héten megint, lassan elindultak a dolgok. Összejöttünk, aztán ez a negyedik év. K. barát maradt B.-nek, és fél év után megbeszéltük, nem nagyon vidáman, de úgy hogy már ő is túl volt rajtam. Őszintén szólva nagyon-nagyon hálás vagyok K.-nak. És szeretem B.-t, ő is szeret. Aztán, hogy házasság, meg gyerek – na, mostanában azokról is beszélgetünk.