„Én mindig érzelmes pasinak gondoltam magam és egy kapcsolatban én nem 50%-ot adok, hanem 100-at. Minden átverés nekem fájt a legjobban” – most megtudhatod, hogyan jut el egy érzelmekben gazdag pasi, számos koppanás után, a kizárólag alkalmai kapcsolatot keresők klubjába. Bonuszba egy nagyon érdekes kérdést is felvet: vajon akinek nagyon régen nem volt már kapcsolata, elmegy az első jöttmenttel?
Tisztelt CsP blog! Régi olvasótok vagyok, és most eljött az idő az én történetemnek. Sokakból biztos nemtetszést fog majd kiváltani, esetleg irritálni is fogja őket az álláspontom, de ez van. Roland vagyok, 26 éves - pár évvel ezelőtt még megrökönyödve hallgattam az egyik haverom beszámolóját, aki büszkén hirdette, hogy ő csak alkalmi kapcsolatot keres. Akkor azt gondoltam, hogy szerintem azért, mert fél megnyílni, vagy nem akarja vállalni a szerelem kockázatát - talán magát félti ezzel? Az ezután következő évek tapasztalata aztán megadta a választ: nem kellett neki a nőkkel együtt járó zűrök. Nekem nagyon sok pénzembe fájt, hogy megbíztam ilyen-olyan lányokban (akikbe belezúgtam) kölcsönt adtam, támogattam, elvittem, ahova kérte. És a végén mindig én koppantam.
Akkor visszataszító volt számomra a haver hozzáállása, de mára én is arra az álláspontra jutottam, hogy kizárólag alkalmi kapcsolat érdekel: ragaszkodás nélkül, megbánás és ígéret nélkül. Megtanultam a leckét. Az érintett lányok nem mind volt fiatal (tehát még az ifjúság bohóságára sem tudom kenni), még azt sem mondom, hogy csak szajhákkal jöttem össze, mert ez sem lenne igaz. Talán bennem volt a hiba, hogy nem vettem korábban észre. Egyszer egy lánnyal fél évig jártam, nálam lakott, használta a kocsimat és az én pénzemből vásárolt be… szerintem még annak a pasijának is az én kártyámról vette a bort, akivel végül lelécelt. Én mindig érzelmes pasinak gondoltam magam és egy kapcsolatban én nem 50%-ot adok, hanem 100-at. Minden átverés nekem fájt a legjobban, az érintett „hölgyek” pedig úgy riszálták ki magukat az életemből, mint valami macska a vidéki portáról. Azt is megtapasztaltam, hogy akinek nagyon rég nem volt kapcsolata, elmegy az első jöttmenttel. Volt egy ilyen korszakom is, szerencsére rövid. Volt, amikor én éreztem magam fordított helyzetben: én voltam a jöttment, és a másik jött el velem, "ha ló nincs…”-alapon. Mert:
Szerintetek milyen az ideális pasi vagy csaj? Milyen az ideális kapcsolat? Talán az alkalmi kapcsolatok szabadsága? Vagy az egész egyben számít? A személyes kisugárzás, ami megfog, pedig azt hitted, hogy az a típus nem is az eseted? Így jártam én is sokszor. Tényleg vak a szerelem? A belső mindent visz? Mikor van szerelem egyáltalán? Alkalmi kapcsolatban is kialakulhat.
Mikor adhatja oda magát az ember normálisan, hogy tényleg kapcsolatról beszélhessen? Az alkalmi kapcsolat a részemről annyit jelent, hogy vagy a hirdetésben is megírom a tényt, vagy a chat-en közlöm, vagy ha kialakulóban van valami, ez lesz az első tény, amit le fogok szögezni. Vagy ezzel rontanék aztán el mindent? Van középút? Üdv: Roland.
