„Iszonyú méreg öntött el: nem igaz, hogy ilyen történik velem, hogy verhet át? Ígér fűt-fát és lelép, szó nélkül?” – a lány hiába várja, hogy netlovagja megcsókolja, minden nyálcsere a hatodik randevúig várat magára. Már az is rossz előjel, hogy csak a harmadik randin fogja meg a lány kezét. Végül mégis beteljesül a dolog, szex és ígéretek következnek. Minden csodás, végül a lovag mégis lelécel. Minden magyarázat nélkül, titokzatos módon felszívódik. Lehet tippelni, miért és hova.
Sziasztok! 24 éves lány vagyok és csak el szeretném mesélni legutóbbi és egyben legkiábrándítóbb tapasztalatomat... Próbálkoztam a netes ismerkedéssel... egy magyar közösségi oldal társkeresős alkalmazásában tetszettem meg a 26 éves Tamásnak. Ő írt először, 2 hétig levelezgettünk, nagyon megtetszett a stílusa, ahogy ír, ahogy gondolkodik az élet dolgairól. Szóval már nagyon kíváncsi voltam rá! Számot cseréltünk és végül a Nyugatinál találkoztunk először. Életemben nem izgultam még annyira, szinte az ájulás kerülgetett, hogy vajon milyen srác fog odajönni hozzám. Délután 2-kor találkoztunk, elmentünk egy török étterembe, sokat beszélgettünk, majd sétáltunk. Olyan sokat sétáltunk, hogy éjfélre értem haza.
Hazakísért, de meg sem próbált megcsókolni. Viszont amikor elment, rögtön jött tőle az sms, hogy milyen jól érezte magát velem, és hogy mikor legyen a folytatás? A következő másfél hétben elég sokat találkoztunk, voltunk sokszor moziban, sétáltunk rengeteget, és még a 3. randin is csak a kezemet fogta meg... pedig már nagyon vágytam, hogy megcsókoljon. Mindig hazakísért, napjában vagy 5 sms-t küldött: írta, hogy nagyon hiányzom, és végül a 6. randin csókolóztunk először... imádtam, a fellegekben éreztem magam, mióta megismertem, az utcán mosolyogva mentem végig. Az utolsó randi olyannyira jól sikerült, hogy felhívtam magamhoz. Szeretkeztünk, és tudtam, hogy nekem kell ez a pasi! Másnap mindketten vidékre mentünk: ki-ki a saját szüleihez, és hétvégén már azt kérdezte, hogy akkor most van-e köztünk valami? Mondtam, hogy én nem nagyon szeretnék másokkal randizni, mondta, hogy ezzel ő is így van, és akkor hát együtt, és milyen jó lesz és hogy majd elmegyünk együtt ide-oda, bemutat a barátainak stb.-stb.
Majd hirtelen eltűnt...először betegségre hivatkozva lemondott egy programot, majd már nem is írt, sem sms-t, sem e-mailt, nem reagált semmilyen megkeresésemre sem, és a hívásomat is kinyomta... iszonyú méreg öntött el: nem igaz, hogy ilyen történik velem, hogy verhet át? Ígér fűt-fát és lelép, szó nélkül? Csak trófea voltam neki? Iszonyú szar érzés, de legalább annyi lett volna benne, annyi gerincesség, hogy ír egy üzenetet, hogy bocs mégsem. Ha bevallja, hogy talált mást, vagy hogy inkább mégsem akarja, mert meggondolta magát, megértem - de az dühít a legjobban, hogy ennyi nem volt benne, hogy szembenézzen mindennel... hogy nem szabad játszani mások érzéseivel....
Tanulság: ha túl szépen indul minden, az nagy valószínűséggel baljós folytatást sejtet...
