Az ismerkedés számos fajtája terítékre került már, de az SMS társkeresés eddig valahogy kimaradt. Következő posztunk főszereplője egy fiatalember, aki életében először kipróbálja az SMS randevút. Először és utoljára. A hölggyel külsőleg nincs semmi baj, de a lapjait hamar kiteregeti. Hősünk gyorsan levágja a dolgot és ördögi tervet eszel ki. Most megtudhatod, hogy lógj el az első randiról.
Sziasztok! Társkeresés SMS-ben? Csak lehúzás? Kinek van erre ideje? Csak egyszer próbáltam ki, mert engem minden érdekel, és úgy gondoltam, ennek is adok egy esélyt. Végül is rosszabbul is elsülhetett volna. Persze ezzel nem a szolgáltatást kívánom fikázni, hátha valakinek bejött. 24 éves vagyok és eddig sosem volt gondom a lányokkal: az elején levágtam, ha valami nem volt okés, aztán nem vittem tovább a projektet. Az eddigi nőim mind normálisak voltak és ezt talán az emberismeretemnek köszönhetem, ami amolyan emocionális radarként működik bennem. Szóval egyszer kipróbáltam ezt is és nem jött be. Abba most nem mennék bele, hogyan működik az SMS-randi: a lényeg, minél többet kérdezel, annál többe kerül.
Okosan csináltam, ezért, hogy ne kelljen sok SMS-t küldözgetnem a szóban forgó lánynak küldött első SMS-ek között volt az is, amiben azt javasoltam, hogy e-mailen folytassuk. Így anyagilag sem vág földhöz – ehhez társult néhány telefonhívás is, így meggyőződtem róla, hogy élő emberrel, nem fizetett operátorokkal csevegek. Képcsere is megvolt: nekem ő bejött, de ő rólam egy kukkot se szólt. Aztán megbeszéltünk egy randit egy belvárosi kávézóba. Én érkeztem előbb, leültem egy asztalhoz, közel az ajtóhoz, ahogy megbeszéltük. Amikor belépett, rögtön felismertem, ahogy ő is engem. A lány tényleg szép volt. Üdvözlöm, leül, rendelünk, bort iszunk. 5 perc múlva megkérdezi, hogy kocsival jöttem-e? Mondtam, hogy nem, és majdnem visszakérdeztem, hogy miért számít? Amikor arról beszélgettünk, hogy ki mivel foglalkozik, azonnal lazán rákérdezett, hogy mennyit keresek (ezekkel a szavakkal, semmi energia befektetés némi puhatolózó körülírásba). Amikor elmondtam neki, mennyit (nem sokat), mintha kissé elcsüggedt volna, de lehet, hogy csak az árnyékok játszottak az arcán, vagy én gondoltam. Következő kérdése: hova szoktam menni nyaralni? - Mi ez, valami reprezentatív felmérés?? Amikor megkérdezte, hogy merrefele lakom, már bekamuztam valamit. Nem gazdag környéken. Ő nem sokat beszélt, kifejezetten úgy éreztem, hogy untatom. Meg úgy is éreztem magam, mint valami vizsgán – pláne, amikor a legmagasabb iskolai végzettségem felől érdeklődött. Magáról nem sokat árult el, valami virágboltban dolgozik, Újpesten. Fél órát bírtam, majd amikor kimentem a vécére eszembe jutott valami. Felhívtam az egyik barátomat, hogy úgy 10 perc múlva csörögjön rám. Így is lett. Amikor visszaültem, csörög a telefonom, felveszem és sápítozom, hogy „Úristen, ez nem lehet igaz. Súlyos? Azonnal ott vagyok!” - a lány riadtan kérdi, mi történt. Én azt felelem, hogy elnézést, de el kell most rohannom, mert az egyik barátom kórházba került. Semmi súlyos, de sokat nekem se mondtak. Cihelődtem, fizettem, és elhúztam. Valahogy nem keresett a továbbiakban, se mélen, se máshogy. Valamiért én sem őt. Szerintem nem kell jellemezni, hogy melyik kasztba tartozott a hölgy. Hasonlóval volt már dolgom egyszer, de őt legalább egy éjszakára sikerült levarrnom : ) belebonyolódni nem érdemes. Ti mit csináltatok volna, hasonló helyzetben, ha látjátok, hogy mivel van dolgotok? Üdv: Attila.
