„Valahogy odakeveredett hozzám és egyszer csak az asztal alatt megfogta a kezem. Nem rántottam el, még csak felé sem fordítottam a fejem” – amikor megelevenedik a múlt, nehéz helyesen reagálni, ha hirtelen elöntenek az érzelmek. A lány egy vidéki lagzin fut bele régi szerelmébe, de mint annak idején, most sem történik semmi. Elszalasztott egy remek pasit, vagy van még remény? Öt éve sem történt semmi: talán újabb öt évet kell várni, hogy történjen végre?
Kedves CsP! Történetem nem lesz túl izgalmas, de engem eléggé felkavart. Tavaly nyáron egy vidéki esküvőn jártam. A szertartás után átsétáltunk a közeli étterembe, ahova a lagzit szervezték. Egy volt közös munkatársunk és barátunk vidéki esküvője volt. Aki már volt olyan igazi vidéki esküvőn az tudja, hogy a lagzi része a legdurvább. Három barátnőmmel mentem, ők is jól ismerték a párt. De volt itt még valaki: T - egy srác a múltamból. Egyszerre hagytuk el ezt a környéket a főváros kedvéért. 5 évvel ezelőtt majdnem összejöttünk, de valahogy mindketten elszerencsétlenkedtük a dolgot. Amikor megismert a tömegben, eleinte csak messziről mosolygott és bólintott felém. Amikor az étterem felé ballagtunk, már odajött és megkérdezte, mi van velem, hogy vagyok stb. Ahogy sétáltunk a hatalmas fák alatt, amik szinte láttak felnőni, felszakadt bennem a múlt.
A lagzi alatt élő zene volt, jó hangulat, és rendesen ivott mindenki. Nekem is muszáj volt majdnem minden rokonnal inni egy felest. T valahogy odakeveredett hozzám és egyszer csak az asztal alatt megfogta a kezem. Nem rántottam el, még csak felé sem fordítottam a fejem. Nem tudtam mit tenni, olyan bénának éreztem magam. Sokáig fogta a kezem, majd egyszer csak felállt és kiment. Ezt elmeséltem a barátnőimnek, akik ismerték őt – kinevettek, és azt tanácsolták, hogy legalább ma este rángassam az ágyamba, nosztalgiázni - igen, csakhogy nincs min nosztalgiázni, mert anno nem történt semmi. Csak csók. Néhány ölelés. Estefelé a családosok elkezdtek szállingózni kifelé, én tizenegyig maradtam, majd elindultam vissza a szállóba, ahol a násznépnek voltak foglalva a szobák. Nagyon rosszul aludtam. Aztán a szálló társalgójában reggel összefutottam T-vel. Rám köszönt, elment mellettem. Nem is láttam aznap. Egyre többet gondolok rá. Össze vagyok zavarodva. Novemberig nem csináltam semmit, aztán rákerestem és megtaláltam őt a Facebook-on, a számát viszont nem tudom. Bejelöltem, visszajelölt. De semmi több. Amikor megfogta a kezem, és nem reagáltam túl bíztatóan, elrontottam mindent? Írjak neki, vagy már túl sok idő telt el?
