Tisztelt Csajok és Pasik Blog! 27 éves felsőfokú végzettséggel és normális egzisztenciával rendelkező átlagos srác vagyok. Kiegyensúlyozott vagyok, vannak igaz barátaim, akikre baj esetén is számíthatok. Egy nagy problémám van csupán, mostanra teljesen kiábrándultam a nőkből. Lehet, túl nagyok az elvárásaim velük szemben, de azt látom rajtuk, nincsenek életcéljaik (max annyi, hogy egy jó gazdag faszit szerezzenek maguknak, luxuskocsival), nincs jövőképük, semmit sem akarnak az élettől, csak bulizni. Aztán mire 30 felettiek lesznek, rájönnek, hoppá, szülni is kéne, de ekkorra már leragadnak valami őstulok mellett - mindezt leginkább a születendő gyermek szívja meg, nem is kicsit. Nem akarok mélyreható demográfiai elemzésekbe belemenni, de ez is lehet az oka, hogy egyre inkább fogyunk, mi magyarok.

Az első komolyabb kapcsolatom 20 évesen volt egy nálam 2 évvel fiatalabb lánnyal: jól megvoltunk, megértettük egymást és simán össze tudtam egyeztetni a tanulmányaimmal. Előtte is volt néhány barátnőm, de őket csak amolyan járogatásként tartom nyilván. Ezzel a lánnyal egy évig minden rendben ment, érettebbnek tűnt, mint a korosztálya (kerülte az ész nélküli bulizást, ivászatot, drogozást). Míg jött egy keményebb vizsgaidőszak és kevesebbet tudtunk találkozni, mert mindig is fontosnak tartottam a tanulmányaimat. Elsőre úgy látszott megérti, de a hátam mögött másokkal kezdett találkozgatni, össze is jött valami lúzer futárgyerekkel, persze az egész románc nem tartott tovább pár hónapnál, de hozzám már nem volt visszaút, bármennyire is próbálta visszasírni magát. Mondhatom nem kicsit esett szarul, de legalább a vizsgáim sikerültek és a rákövetkező nyáron ki is tudtam pihenni az egészet. Róla annyit tudok, hogy még a sulit sem volt képes elvégezni (bölcsészkar), pedig első blikkre értelmes, jól szituált lánynak tűnt, munkája nincs, valami csóringer fotóssal van együtt fél éve.

Ez a csalódás egy ideig visszavetett a kapcsolatoktól, egy darabig nem is tudtam normális lányt találni. Gondolom nem mondok újat azzal, hogy felsőoktatási intézményben a nőket két csoportra lehet osztani: az egyikbe a nagyon csúnya éltanulók tartoznak, akik csakis a karrierjükről tudnak beszélni (nem ártott jóba lenni velük, mert így simán odaadták a jegyzeteiket), a másik csoport meg a legbeképzeltebb sznob ribancokból állt, akik úgy váltogatták a palijukat/szeretőiket (nem egyetemista, hanem pénzes BMW-s 30-as, 40-es illetők), mint más a zoknit. Gondolhatjátok mennyi esélye lehetett egy hasonszőrű csóró egyetemistának (mellette még valamit dolgozott is) normális nőhöz jutni. Valahogy ekkortájt nem is volt hosszú távú kapcsolatom, egy szemeszternél nem tartott tovább egyik sem, nem érte meg erre pazarolni a drága időt és energiát.