Most, hogy itt a jó idő, újból elkezdtem kocogni. Ám feltűnt a környéken egy lány, akit eddig még nem láttam. Ő is kocogott, majdnem azonos útvonalon, mint én. Egyik alkalommal szembe jött velem, és mivel már többször elkocogtunk egymás mellett köszönés nélkül (tényleg, miért is kéne köszönni?) ezúttal elhatároztam, hogy odadobok neki egy hello-t. 20 méterről még bátor voltam, de ahogy közeledett, abban az arányban fogyott belőlem a merészség. Amikor elfutottunk egymás mellett ő egyenesen előrenézett, így már csak egy mosolyra futotta részemről.

Egy másik alkalommal levettem az órámat és elhatároztam, hogy megállítom és megkérdezem tőle az időt – ócska trükk, de ha valaki tud jobbat, hallgatom. Nos, megint keresztezzük egymás útját, összeszedem minden bátorságom és megkérdezem, mennyi az idő. Megmondja – kedves, csilingelő hangja van, pont ilyennek képzeltem. És ami a lényeg: nem futott tovább, hanem megállt. Azt mondta, hogy már máskor is látott engem, tán biztos a környéken lakom. Mondom igen. Elmeséli, hogy ők csak nem rég költöztek ide az XY utcába (tényleg majdnem szomszédok voltunk). Nagyjából 5 percet beszélgettünk, aztán tovább futottunk, ellentétes irányba. A következő alkalommal tovább kell lépnem, de hova? Hogyan? Kínáljam ásványvízzel? Mivel az útvonala a házunk előtt halad, még arra is gondoltam, hogy egyszerűen kikönyökölök az ablakon, és ha jön, ráköszönök, mintha éppen véletlenül lettem volna ott. Ennek csak annyi lenne a célja, hogy tudja, milyen közel lakom hozzá. De nem parasztság kiszólni valakire egy házból, amikor tudjuk, hogy bizonyára futótranszban van és se lát, se hall? A másik dolog, hogy több mint egy hete nem láttam. Az időjárás miatt? Vagy útvonalat változtatott? Egyelőre eltűnt, de ha legközelebb újra látom, mivel próbálkozhatnék, ami nem tolakodó és még hatásos is?