Az utóbbi időben egyre ritkábban látom a párom. Annyi műszakban dolgozik, hogy már nem is tudom számon tartani. Csak azt látom, hogy egyre ritkábban tűnik fel. Tudom, hogy ilyen problémával nem csak én küzdök, nem egy ilyen poszt volt már itt is. Alig találkozunk, nem is tudom, mi az, ami még köztünk van - a szexről nem is beszélve. Mert ha fáradtan jön haza, akkor nincs szex… de ha nem fáradt, akkor sincs. Mindketten érezzük, hogy vége, de egyikünk sem meri kimondani. Én rövidesen meg fogom mondani neki, hogy költözzünk szét. Azt azért nem mondom meg neki, hogy részben miatta megyek el, részben pedig azért, mert van egy másik jelöltem.

Egy ex-munkatársam már korábban akart tőlem valamit, de mivel kapcsolatban voltam, szóba se jöhetett semmi. De addig nem akarok belevágni, amíg ez nincs lezárva. A párommal többször beszéltem, hogy nem vele van problémám, hanem azzal, hogy nekem egy erősebb férfi-jelenlétre van szükségem. Mert így olyan, mintha egy motelben laknánk és néha megjelenne, hogy megszereljen ezt-azt. Ez van. Szeretem őt - az életmódját nem szeretem. Más talán bele tud ebbe nyugodni. Én nem, sosem voltam olyan, akit beállítanak a sarokba és ott marad. Az egyetlen megoldás az, amit már 90%-ig eldöntöttem magamban. De ha valakinek van jobb ötlete, várom. Szerintem a párom azt sem venné észre, ha egyik nap hazajönne és nem találna itthon. Lehet, hogy napokig nem tűnne fel neki a hiányom. De ez van. Én nem nyugszom bele. Mert magától ez nem fog megoldódni soha. Legfeljebb ha kirúgják, azt meg nem akarom.