Miért van az, hogy a pasik néha a saját tulajdonuknak vélnek egy lányt, pár hetes kapcsolat után? Jó, ez nem általános, de most a saját tapasztalatomat szeretném megosztani Veletek. 25 éves lány vagyok, a pasi, akiről szó lesz, 31. A dolog még friss, hiszen pár hete lett vége a történetnek. Egy közös baráti társaságban ismertem meg V-t. Nem hagyott rá alkalmat hogy jobban megismerjem, mert elég korán elkezdte a szemétségeit. Az első az volt, amikor meghívott egy eseményre, ahova nem tudtam elmenni. Ezt jeleztem is felé. Reggel felhívott, hogy kösz, hogy nem tiszteltem meg őt a jelenlétemmel.

Miről beszélsz?! - fakadtam ki. Ha egyszer nem tudok elmenni, akkor nem tudok elmenni, dolgoztam, ne haragudjon. Ezt írtam is neki akkor. V. belátta és bocsánatot kért. Amikor találkoztunk, kedves volt, csókolóztunk is egy kicsit. Azóta sajnálom őt, mert ha egy kicsit normálisabb, lehetett volna több is. Szex köztünk szintén nem volt, pedig lehetett volna, ha nem üldöz el a hülyeségeivel. Egy másik alkalommal 10 percet késtem egy randiról - nem az én hibámból, kimaradt egy busz. Amikor felhívom, hogy kések, bocs, azt mondta, hogy jó, akkor őneki más dolga van, és forduljak vissza. Szerintem nem volt más dolga, azt hitte, szórakozom vele, hogy az ő ideje szemét. Az utolsó randin egy egész estét átveszekedtünk, hajnali kettőre értem haza, vörös fejjel. Egész este az exeimről faggatott, arról, hogy kivel, hányszor és ismeri-e őket? Amikor ezután beszéltünk telefonon, megmondtam neki, hogy ezt így nem bírom, és hagyjuk abba. Teljesen kiakadt. Nem értette, mi bajom. Végül nem jelentkezett többet. Aztán pár nap múlva mit hallok vissza? Megbízhatatlan csaj vagyok, aki csak játszik a pasikkal, pedig mennyi mindent tett értem. Mit? - nem tudom, ez csak az ő fejében van. Továbbá azt terjesztette, hogy EGYÜTT JÁRUNK, holott nekem egész más fogalmaim vannak az ilyesmiről. Hamarosan már kövér is voltam (bár van rajtam felesleg, de kövérnek még nem neveztek) meg aljas, a megbízhatatlanságom állandóan műsoron volt nála. Nem vártam hálát, de megalázást sem. Ja, az még hozzátartozik, hogy a vitáinkban, ha százszor nem hangzott el az „én nem vagyok rossz ember” – mondat, akkor egyszer sem. Szerencsére nem is találkoztam vele többet.