Sziasztok! Ugye, általában minden párkapcsolatban vannak buktatók, de mit lehet tenni, ha nem arányosan jelentkeznek a jó dolgokkal, ami magának a kapcsolatnak is a lényege lenne. 9 hónapja vagyok együtt egy sráccal, és a kapcsolat elején még nem is jöttek elő belőle azok a finomságok, amiket kb. 2 hónapja élvezek. Nem tudom, mi hozta elő belőle. Ugyanis elkezdett hihetetlenül gyerekesen viselkedni, olyan dolgokat vett fel, amiket eddig nem láttam nála. Például: nem rég elmentünk egy házibuliba, az egyik barátnőm jött haza Spanyolországból és az élménybeszámolójára voltunk kíváncsiak.

Az indulás előtt fél órával még mindig a tévé előtt ül. Amikor szólok neki, már unott arccal, nyüglődve öltözik fel. Konkrétan nyafog, hogy miért nem maradhat itthon. Mondom: miért ne maradhatnál? Azt mondja, nem marad, mert akkor duzzogni fogok. Esküszöm, hogy nem fogok – mondom neki. Végül elindulunk. A bulin végig csendben ül és bámul maga elé, mint valami retardált, ha valaki hozzá szólt, két tőmondattal lerázta. Nem bírtam nézni, kérdezem, mi baja? Azt mondja, menjünk el máshova. Jó. Elköszönünk és beülünk egy helyre. Alig hozzák ki az italokat, közli, hogy itt sem jó, menjünk máshova. Megittuk, fizettünk és mentünk. Egy szabadtéri szórakozóhely előtt állunk. Már majdnem bent vagyunk, amikor közli, hogy nem akar mégse bemenni. Hazamentünk. Következő eset: elment a barátaival szórakozni. Hajnali kettőkor felhív, hogy nincs taxira pénze - menjek el taxival oda, ahol most ő van és vigyem haza. Szerintetek megtettem, én hülye? Meg. Másik eset: elmentünk egy hosszúhétvégére a Bükkbe két barátunkkal. Én körül akartam nézni a környéken, amit mondtam a páromnak is – ő azt mondja, hogy mindjárt, csak másik cipőt vesz. 1 órát várok rá, telefonja kikapcsolva. A többiek jelentik, hogy a szálláson egy üveg sörrel a fotelban alszik, nekik előtte azt mondta, enni megy a sarokra, de nem jött vissza hozzájuk sem. Következő: egyik este korán lefeküdtem, kiszóltam neki, hogy halkítsa le a tévét, erre ő felhangosította, majd le. Hahaha. Humoros fiú. Amikor egyszer meglátogattuk a szüleimet, lépek be a kapun, egyszer csak hallom, hogy apám kutyája nyüszít egy rövidet. Nézek hátra, kérdem, mi történt. Azt feleli a párom, hogy seggbe rúgta a kutyát, DE A KUTYA KEZDTE!. atyaisten… hát, persze. Kész. A másik dolog: a drága párom magának megengedi, hogy nőkkel beszélgessen, de ha én beszélek pasikkal, akkor k*rvára kérdőre vagyok vonva, hogy „ki ez, ki ez? mit akar, honnan ismered, miért és miről dumáltatok??” Egyelőre ennyi, senkit nem akarok tovább nyomasztani. Ja, egyébként én tartom el a fiút, mióta nincs melója… Ha kirakom a szűrét, akkor én vagyok a szemét?