Sosem volt bajom a nőkkel, nem hangoztattam azt, amit sok férfitársam, hogy nem lehet megérteni őket, nyafognak stb. Szerencsés voltam, úgy látszik. Eddig. Most én is kaptam egy olyan jelenséget, aki teremtett bennem pár kérdőjelet. 27 éves vagyok, a neten ismerkedtem meg ezzel a lánnyal, aki 32 éves. Egy kórusban énekel, főállásban pedig boltvezető. Nagyon bejött nekem, bár a fotón, amit előzőleg átküldött magáról, alig látszott belőle valami, homályban állt, de azért láttam, hogy elég szép lány.

Élőben egy bevásárlóközpont előcsarnokában találkoztunk. Remekül elbeszélgettünk, én úgy éreztem, hogy már régóta ismerjük egymást. Még olyan dolgokról is beszéltünk (korábban írásban is), pl. hogy ő mindig tudta, mikor keresett az ex pasija estére más kielégülést helyette, ugyanis, amikor oda volt a monitor mellé készítve a csokor papírzsepi, már tudta, hogy reggel azokat összegyűrve fogja találni a padlón. A lány nem volt néma, nem volt félénk, semmi jelét nem tapasztaltam annak, hogy nem akar második randit. A randi végén boldogan megyek haza. Reggel írok neki, hogy milyen jó volt és mikor lesz a következő? Nem válaszol. 1 nap múlva ír, hogy bocs, nem velem van a baja, de nem tudunk többet találkozni. MI??? Ha nem velem van baja, akkor kivel? Először arra gondoltam, hogy mégis pasija van, pedig korábban mondta, hogy szétmentek már. Időt kért. Időt? Úgy csinál, mintha 4 év komoly együttélés után szakítottunk volna. Tudom, hogy nincs pasija, de most már elindult bennem a kétely. Most ott tartok, hogy várok – nem tudok mást tenni, mert eltűnt. Ha időt kér, adok neki, akármit is kezd vele. De nagy álmokat már nem szövögetek…