Hello! Volt egy kapcsolatom (kb. 1,5 év) ami fél éve elég csúnya véget ért. Én 26 éves vagyok, a párom 29. Ő egy hipermarketben dolgozott akkor (talán most is) és nem is sejtettem semmit, hogyan keveri a barnaságot a hátam mögött. De egy valamit pozitívan értékelek benne: az egyenességét, hogy elém állt és elmondta. Ami viszont utána jött, az már nagyon sok volt.

Amikor azon a bizonyos napon hazajött, közölte, hogy üljek le vele, mert mondani akar valamit. Elárulta, hogy kb. 1 hónapja viszonya van az egyik kolléganőjével. A nevét is elmondta. Látásból már ismertem, mert egyszer, amikor érte mentem, bemutatta. Egy kb. 40 éves nőről van szó. Azt is, hogy a főnöke. A pasim közölte, hogy napokon belül csomagol és elmegy. Nem tudtam mit szólni, tiszta döbbenet, csak felálltam és beültem a kocsimba. Nem tudom, mennyi időt mentem, elhajtottam a kiserdőig, ott kisírtam magam, majd mellékutcákon hazamentem. Hát, akkor most van egy ex-pasim, aki egy 40-es nőért hagy el. Felfordult a gyomrom. Megkértem, hogy ne napokon belül, hanem most húzzon el, mielőtt üvölteni kezdek vele. Egy 40-es nő tapasztalt, nem azt mondom. Ha ezt akarja, egészségére. Leginkább most az nyomaszt, ami ezután következett. Ugyanis összeköltöztek, eltelt fél év és az exem kocsija még mindig itt áll az udvarban, ha kinézek most is látom, és a cuccainak a fele mindenfelé a lakásomban. Minden ismerősöm rajtam röhög, hogy ennyire lúzer vagyok, hogy hagyom, hogy raktárnak nézzen az a férfi, aki ilyen csúnyán megalázott. Mit szólna ő, ha szemeteszsákokba összeszedném a motyóját, bepakolnám a kocsijába és az egészet kitolnám az utcára? Eddig az exeim és a rám maradt relikviák vonatkozásában a lekukázás pártján álltam… Sziasztok!