Mikor kell beleszólni a barátnőnk életébe? Mai levélírónk barátnőjére rászállt egy pasi, aki teljesen elvakította félisten mivoltával a lányt – jelenleg addig használja szállodának és hitelkártyának, ameddig nem szégyelli. A bizarr páros idén nyáron talált egymásra, de reméljük, hogy karácsonyig már nem húzzák. És a másik kérdés: kinek a dolga beleszólni a másik életébe? Egy jó tanács: ha a pasid arcon harap, menekülj.
Sziasztok! Lány vagyok, 25 éves. Van egy jó barátnőm, ő 27 éves, aki a nyáron összejött egy 29 éves fiúval. Nekem is bemutatta, az első benyomásom jó volt róla: egy magas, sportos, jóképű fiú, sok boldogságot nekik – nem éreztem veszélyt. Aztán két hét múlva találkoztam a lánnyal és elmondta, hogy lehet, otthagyja a fiút, mert az ágyban fájdalmat okoz neki. Rákérdeztem, hogy érti ezt, veri talán? Azt mondta, nem, csak szereti közben a haját tépni, beleharapni az arcába…
Hát, ha ez velem esik meg, akkor a pasinak mindössze egyetlen hajtépő éjszakája lett csak volna, de ha jól értem, ez náluk rendszeres élmény. Aztán legközelebb már arról számolt be, hogy sikerült erről leszoktatni, de arról nem, hogy kaszinóba járjon. Félig megnyugodtam, de az utóbbi dolog… Ez nekem új volt. Ugyanis a pasi játékfüggő volt. A lány arról mesélt, hogy volt valahol a lakásában 400 dollárja, amit már régóta nem látott, eleinte azt hitte, úgy eldugta, hogy maga sem találja. De miután feltúrta a lakást a gyanú egyetlen alakra terelődött. Megtudtam azt is, hogy szépen zálogba rakta a csaj néhány ékszerét. És ő mit csinál, elhagyja? Nem… „megvárja, míg elmúlik a vihar” – ahogy ő mondta. Istenen, mit vársz tőle, hogy egyszer csak megváltozik? Sose fog, csak rosszabb lesz. A dolog pozitívuma, hogy a pasi nem iszik egyáltalán, antialkoholista – legalább emiatt nem kell aggódni. Bár visszagondolva, inkább iszákos lenne, mint levakarhatatlan pióca. És itt tartunk most: nézem, ahogy a barátnőmet szipolyozza, beköltözött hozzá (ő vidéki) és nem nagyon dolgozik. A lány meg boldogan, mosolyogva eltartja… De nem biztos, hogy az én dolgom kikezelni ebből, mert az úgy hat, mint egy vénasszony, aki mindenbe beleüti az orrát. Én csak jót akarnék neki. Mindenki a saját sorsát irányítja, de néha szerintem van úgy, hogy igenis bele kell szólni kicsit mások életébe.