Hepi sztorival zárjuk a hetet: a rövid távú e-mailezést követően a lány csak vonakodva küld magáról fotót, azon sem látszik semmi. Végül a fiú találkozik vele, és örömmel veszi, hogy a randira nem egy meglepetés rém állít be. Levélírónk azon filozofál, vajon a reklámok vagy a szigorú szülők felelősek a csajok önbizalmának fonnyadásáért?
Megismerkedtem nem rég egy nagyon érdekes lánnyal. Pontosabban, maga az egész szituáció érdekes. Én 22 éves vagyok, a lány szintén ennyi. Mivel régóta nem jártam már egyik randi chat-en sem, most rászántam magam. Hamarosan beszélgetni kezdtem egy lánnyal. Persze, akkor még nem tudhattam, hogy valóban lány-e és milyen, így abból kellett kiindulnom, amit állított magáról. Levelezni kezdtünk. Hetekig tartott. A képcsere témát mindig kerülte valahogy: nem mondott se igent, se nemet, pusztán nem reagált rá, amikor felvetettem neki, hogy „én küldök magamról, és nem baj, ha ő is.”
Végül csak én küldtem. Lassan felvezettem, hogy ideje randizni. Erre válasz helyett elküldte a képét, azzal a szöveggel, hogy ne várjak sokat, átlagos lány, nem díva. Írtam neki, hogy ne hülyéskedjen, nem akarok dívát, átlagos srác vagyok. Nagyon homályos fotókat küldött, félig háttal állt, alig láttam belőle valamit, egy keveset a profiljából. Mindegy, megenni nem fog, akárhogy is néz ki. Találkoztunk. Egy teljesen normális, és nagyon szép lány jött oda. Sőt, az egyik legszebb, akivel valaha is dolgom volt. Eleinte nem sokat beszélt, nehezen nyílt meg, végül feloldódott és már nagyon jó volt vele dumálni. A randevú után 1 napig semmi. Nagyon aggódtam, hogy ennyi volt. Másnap reggel írt, hogy reméli, még találkozunk. Nem tudom, miért várt ennyit, de lehet, hogy csak én látom abnormálisnak ezt az időt. Persze nem azt vártam, hogy rögtön a nyakamba ugrik és irány az ágy. Én azért nem kerestem, mert egy ilyen törékeny önbizalmú lány hátha rohanásnak érzi, ha a randi után 2 órával már túl vagyok a tizedik neki lőtt sms-nek. De ő jelentkezett. Készülünk a következő találkozóra. Itt tartunk most. Sokat gondolkoztam ezen a lányon. Ha valakinek kisebbrendűségi komplexusa vagy krónikus önbizalomhiánya van, ok nélkül, ott általában a szigorú szülők vagy egy szemét ex-pasi áll a háttérben. Nála még nem tudom, melyik. De annak örülök, hogy megtaláltam egy lány önbizalmát, és tréningeztem a magamét. A reklámok arra ösztönzik a nőket, hogy menjenek szembe a természetükkel és öltözzenek, viselkedjenek ribancosan, mert az a divat. Ugyanezen reklámok a pasikkal meg azt hitetik el, hogy érdemesebb ribancosabb nőkkel ismerkedni.
