Úgy tűnik, egy párkapcsolatból már soha nem lehet barátság: ez a rendszer nem működik. Levélírónkat a volt barátja még mindig szerelmes levelekkel bombázza - de hiába, mert neki már más pasi van az életében. A sértett ex egyik este úgy dönt, szó nélkül beállít a volt nőjéhez. Mivel annyira nem sikerül berúgnia, hogy rumlit csináljon, inkább az ajtót rendezi le.
Sziasztok! Lány vagyok, 29 éves. Volt egy komolynak mondható kapcsolatom, aminek úgy 1 éve vége szakadt. A barátom 31 éves. Közösen döntöttünk úgy, hogy elég volt. Főleg miatta, mert nagyon hamar belelazult a kapcsolatba, természetes volt, hogy én mosok, én rohangálok mindenért, csekkek stb., ha nem jó valami, reklamálni, az ő ügyeit intézni. Miután szétmentünk hónapokig nem hallottam felőle, nekem pedig hamarosan egy új férfi lépett az életembe. Vele vagyok most is. Úgy fél éve bejelentkezett az exem. Elkezdett szerelmesleveleket írni, hogy kezdjük újra, megváltozott stb.
Nagyjából minden levelére ugyanazt írtam: „megpróbáltuk, nem ment, ne melegítsük fel újra és foglalt vagyok”. De a levelek csak jöttek. Egyszer csak az egyik közös barátunktól azt hallottam vissza, hogy ezt állítja: „tudom, hogy van új barátja, de azért udvaroltat magának”. (!?) Nem udvaroltatok magamnak: magadtól írogatsz, nem kértem! De a legdurvább rész: egyik este szó nélkül feljött. Azt mondta, itt maradt egy fejhallgatója. Szerencse, hogy a párom fél óra múlva állított csak be, nem akkor. Az exem mintha kicsit ittas lett volna. Mondtam, amit keres, biztos hogy elvitte, mert itt már semmije nincs, egy doboz gyufa, annyi se. Elköszöntem tőle és becsuktam az orra előtt az ajtót. Nem hiányzott nekem, hogy betörjön és nem tudom, mit csináljon, jobb bele se gondolni, (utólag, meg minek, csak ijesztgetném magam). Lehet, hogy nem csinált volna semmit, lehet hogy csinált volna egy kis rumlit. 10 perc csönd, majd egy nagy koppanás az ajtón. Nem csináltam semmit csak reggel láttam a cipőnyomot az ajtón. Belerúgott. Letakarítottam. Nem szóltam róla a barátomnak. Nem is vette észre a foltot, nem fehér az ajtónk. Azt hittem, ennek a közjátéknak annyi eredménye lesz, hogy legalább megszűnnek az exem levelei. De nem, ugyanúgy jöttek, csak most a „Kezdjük újra”-téma mellé bejött az is, hogy „Legközelebb nem az ajtóba fog rúgni”. Hallottam már, hogy egy kapcsolatból már sosem lehet barátság. Nem számítottam rá, hogy barátság lesz, de arra sem, hogy így betámad.
