Sziasztok! Nem tudom, vannak-e velem egykorú olvasók itt, akik át tudják érezni a problémát, de remélem, akad majd jó tanács. 45 éves vagyok, elvált. Egyedül nevelem a 19 éves lányomat. Még tavaly márciusban kezdődött a nagy titkolózás, hogy jár valakivel. Mondom, hozd fel, főzök valamit, meg szeretném ismerni. Nem akarta. Júniusban azt is megtudtam, miért. Ugyanis egyszer csöngetnek. Kinyitom. Először azt hittem, a lányom egyik tanára. Egy velem egy idős pasas kérdezte, hol a lány. Jött is, zavarban volt, nem számított rá, hogy becsönget az udvarló.

Másnap már mindent elmondott a lányom. A pasija 43 éves, ő is elvált, és egy szórakozóhelyen találkoztak, nagyon szeretik egymást. Nem tudtam mit mondani, mert ha most azzal jövök, hogy miért nem találtál fiatalabbat, az olyan egy szerelmes lánynak, mintha pofán vágtam volna. Pláne az anyjától nem akarja ezt hallani. Sosem volt az az otthonról éjszakáig elmászkálós valaki, de most olyan lett. Ennek sem örülök. Egyik alkalommal felkínáltam, hogy hozza fel vacsorára. Meg is történt, nem volt semmi, kicsit jobban megismertem: megtudtam, hogy a pasasnak van egy szellemi fogyatékos kisfia – hát ennek is nagyon örülök. Reggel a lányom megjegyezte, hogy többet nem hozza fel a pasit, mert bár udvarias voltam, de látszott az arcomon a viszolygás. Hát igen, ezt nem tudom tagadni.

Novemberben 3 hétre szétmentek, és a pasi nem tudta kiverni a fejéből, szerintem ilyenkor neki kéne több eszének lennie, nem egy 19 éves lánynak – engem is hívogatott, ajándékokat küldözgetett neki futárra, vagy postán (amiért, ha nem voltunk éppen otthon, mehettünk be a főpostára!) meg gyakran parkolt a ház előtt. Igazi rémálom volt, ezt semelyik anyának nem kívánom. Aztán 3 hét múlva kibékültek, és nem túlságosan örülök neki. Nem akarok utálatoskodni, nem mondhatom, hogy szakítson vele. Felnőtt nő. A pasas sem adott rá okot, hogy undok legyek, mert tényleg egy udvarias úriember… csak hát nem őt álmodtam meg a lányom pasijának!!