Sziasztok! Lehet, hogy megosztó lesz a történetem, de azért beküldöm. Legfeljebb nem rakják ki… 43 éves vagyok, nő. Van egy lányom. Két éve váltam el és sok idő kellett ahhoz, hogy úgy érezzem, mégsem jó egyedül. Barátaim azt mondták, hogy ne adjam fel, elég jól nézek még ki (szerintem inkább vállalhatóan), és visszafelé sem fogok fiatalodni… úgyhogy hosszas győzködés után összeszedtem magam és belevágtam az internetes társkeresésbe. Elvárásaim nem voltak, lesz, ami lesz… Négy emberrel leveleztem, ebből kettővel találkoztam. Az egyik egy 51 éves, elhízott úr volt, aki az első randin mondta el, hogy valójában nős, majd kint kért 2 szál cigit. Ezután (még most is röhögök) azt mondta, hogy nyáron elvisz majd egy luxushajó útra, mert van valami kapcsolata. De nem láttam többet, szerencsére.

Amikor hazafelé tartottam, sírva nevettem a kocsiban, de a könny azért több volt ebben a megnyilvánulásban, mint a jókedv. Amikor megírtam neki, hogy "nem vagyok még felkészülve egy új kapcsolatra" nehezen fogadta el, győzködött, hogy vele milyen jó lesz, de nem kértem belőle, végül lekopott. A másik jelölt egy 19 éves srác volt. Vele nem akartam találkozni, érthető okok miatt: maga a tudat, hogy a gyerekem lehetne… de annyit erősködött, hogy összehoztunk egy találkozót. Nagyon magas fiú volt, hatalmas barna szemekkel. Olyan jól éreztük magunkat, hogy nem is tudom megmondani, mennyi időt töltöttünk együtt, csak annyit észleltem, hogy egyszer csak este lett. Amikor újra írt nekem, már egy következő találkozót próbált egyeztetni. Mire én azt mondtam, hogy hagyjuk, szerintem. Kívántam őt? Persze… de az egy dolog. Nagyon szépeket írt, már-már zavarba ejtő bókokat kaptam tőle. Leírta, hogy szeretne velem lefeküdni. Annyiban hagytam, mert azt nem írhatom vissza neki, hogy én viszont nem akarok tőled semmit, mert az hazugság lenne. Nekem kell, hogy több eszem legyen. Ti, hogy látjátok? A lehetőségek: 1. lefekszünk egyszer és azzal kész? 2. Többször megtesszük, de az már kapcsolat. 3. El sem kezdünk semmit és mindketten bánni fogjuk. Most egyelőre ott tartok, hogy visszautasítottam közeledését… Arra hajlok, hogy ne kezdjük el, mert elég nevetséges lenne, ahogy anya bemutatja a lányának a vele kb. egyidős barátját. Köszönöm, ha elolvastátok. Szép napot mindenkinek!