„Szűzlánnyal csak akkor kezdj, ha van rá időd” – vonja le a tanulságot, mai mesélőnk. Kettő darab Valentin napos sztorit kaptunk mára: az egyiket inkább nem közölnénk, ugyanis nem áll másból, mint egy szexuális aktus lucskos ecseteléséből, a másik viszont azonnal olvasható. Posztolónk a tavalyi Valentin napon találkozott először a lánnyal, majd hónapokig birkózott vele, anélkül, hogy az idegeskedésen túl bármi is történt volna.
Sziasztok! Sosem tartottam nagyon a Valentint, pláne azért, mert mindig életem azon periódusaira estek ezek a napok, amikor éppen senkim sem volt. De a tavalyi marad az eddigi legemlékezetesebb, mert ekkor találkoztunk először. Két hónapja leveleztem egy 20 éves csajjal, akivel még csak nem is társkeresőn, hanem egy fórumon kerültem kapcsolatba. Útközben derült ki – akkor, amikor már egyre bizalmasabbra fordult a levelezésünk, ki, hogyan áll jelenleg a kapcsolataival – neki nemhogy nincs most pasija, de még azt is elárulta, hogy szűz. És nem a csillagjegye. Ezt, így 2012-ben már nehéz elhinni, de mivel nem tudtam testközelből meggyőződni erről, hozzátenném: állítólag szűz.
Éppen közelgett az a Valentin nap és a hercegnő felvetette, mi lenne, ha ekkor találkoznánk. Az neki olyan szép lenne… Miért ne? Bár nem érint az ünnep, de a hölgy óhaja az első. Legyen, ahogy akarja. Találkoztunk, mindkettőnkben kedvező első benyomások születtek: ő egy kicsit alacsony, barna hajú, szép arcú lány. Én jól éreztem magam akkor vele. De ezután nem egy gyors második randi, hanem hosszas levelezés következett. Írta, hogy én is tetszem neki... Ám a második randira hetekkel később került sor… nem volt semmi. Összesen talán 8-9 alkalommal találkoztam vele és a legutolsón az tette be a kiskaput, hogy próbáltam megcsókolni, ő pedig hagyta is, de nem csókolt vissza, semmi hajlandóságot nem mutatott, mintha csak a falat csókoltam volna meg… és utána mit mond?? „Legközelebb az arcomra kérem” (?!) - hát oda egész mást képzeltem el (nem azt!) egy nevelő célzatú pofont inkább, amitől felnő. A randevúink alatt voltunk múzeumban, a ligetbe, valami fesztiválon, moziba… Igazán nem vagyok türelmetlen, de három-négy hónap nulla történés után egy kicsit az én hibám is, hogy megvakultam és beültem a hintába. De ki látja az ilyesmit előre? Hol van leírva, hogy meddig kell tűrni egy szűzlány szeszélyeit, aki látszólag még maga sem tudja, mit akar. Hónapokig tologatta az idegeimet, majd abbahagytam. Ekkor egy telefonbeszélgetés rakta ki a pontot a történések végére: megmondtam neki, hogy ez eddig nekem elég volt, és két lehetőséget látok - az első: ő nem szűz, csak kitalálta, addig, amíg lerendezi a velem párhuzamosan futó pasiját. Második: szűz… és az is marad. Csak hallgatott, majd tiltakozott egy kicsit (nem túl meggyőzően) végül lerakta. Tanulság: szűzlánnyal csak akkor kezdj, ha van rá időd. Tavaly óta sem lett kedvencem a Valentin Day… És mi a helyzet így 1 év távlatából? Azóta 2 lánnyal próbálkoztam még: az elsővel egész jól elvoltam, betöltötte az életem, azt hittem, ő az igazi, minden téren ideális volt - de karácsony után, Szilveszter előtt szakított velem. Utána jött a Másik Lány, de róla nem árulok el semmit, hiszen vele még jelenleg is próbálkozom és semmit nem szeretnék elkiabálni. Üdv: Zoltán.
Az utolsó 100 komment: