Több, mint három éve vagyok együtt a párommal, szeretjük egymást, de nem vagyunk szerelmesek. Sokat veszekszünk, de ennek ellenére elvagyunk, megvagyunk. Kb. fél éve kezdtem úgy érezni, hogy ez kevés nekem, főként amiatt, hogy Ő nem szeretne összeköltözni (Ő 28, én 22, mindketten dolgozunk, anyagi akadálya nem lenne, csak neki kényelmesebb így).

Szeretnék szerelmes lenni, rózsaszín felhőkben élni életem végéig, ezenkívül még több kapcsolatot is szeretnék megtapasztalni. Szakítottam vele, de mondta, hogy ezt nem tudja elfogadni, inkább legyen nyílt kapcsolat. Pár hónapig működött így, de amint elkezdett komolyabbra fordulni az illetővel a dolog, hogy csak vele akartam lenni, akkor az expasim egyből rám hajtott és szép szavakkal visszahódított. Most nincsen rajta kívül senkim, de megint ezt az üres megszokást érzem. Mondtam neki, hogy vége, fogadja el. Erre azt a választ kaptam, hogy ő nem akar engem elengedni, így nem is szakíthatunk, ahhoz két ember kell. Nem akarok neki fájdalmat okozni, de így nem jó ez a helyzet. Nem zárom ki, hogy később újra összejövünk, házasság, gyerekek stb.. de én még élni szeretnék és rózsaszín felhőket látni... Létezik egyáltalán? Szerintetek, hogyan véglegesítsem benne, hogy komolyan gondolom, és nem akarom perpillanat vele folytatni?