„Mert ha újra össze akarna jönni vele, vagy csak egy búcsúszexet tervezne, akkor miért avatna be? – amikor a lány levelezni kezd netbarátjával, a fiú még foglalt, ám a csaja hamarosan eltűnik a képből, és ott marad a cybertérben két magányos szív. Lehet ebből hosszú távú valami?
Éééés… elstartolt új nyereményjátékunk, melyet a Heineken jóvoltából indítottunk: 1 héten át keressük a legjobb sztorikat. A versenybe 3 darab sztori nevezhet melyet ma, szerdán és pénteken olvashattok. Az elsőnek beérkező történetek játszanak, tehát aki írni szeretne, iparkodjon. Inspiráló ötleteket egyébként innen is lehet meríteni. A hét végén összesítünk, és annak a posztnak a gazdája, akinek a legtöbb kommentet sikerült felhalmoznia, 1 rekesz Heinekent kap!
Sziasztok! Lány vagyok, 24 éves és 4 hónapja egyedül. A barátom 32 éves és 3 szép évet töltöttünk együtt, majd a fejébe vette, hogy ő kimegy külhonba, mert itt már nem tud érvényesülni sehol. Ez volt az elválásunk oka, nem egy nő, vagy az összeférhetetlenség. Csomagolt, elköszönt és lelépett. Kicsit balhéztam, hogy oké, hogy kimegy, de akkor én le vagyok most… ejtve? Nem szavakkal, de válaszolt, hogy, ja… És emiatt nagyon fájt a dolog, nem is akartam új valakit az életembe, igaz, nem is kerestem. A neten ellenben nagyon sokat mászkálok, szeretek fórumozni, kommentezni, beszélgetni. Így történt, hogy összefutottam az egyik oldalon egy velem egyidős fiúval.
Már cirka három hete leveleztünk, és az elején neki még volt barátnője (eleinte csak a közös érdeklődésünk és barátozás miatt irkáltunk). Végül egyre többet írt arról, hogy hát nem jönnek ki valami jól, mert a lány már alig nyúl hozzá az ágyban, vagy ha igen, érzi rajta, hogy igazából nem is akarja, csak muszájból, vagy csak elfekszik és hagyja, hogy ő végezze a munka nehezét, mintha muszáj lenne, ő pedig belenyugodna. Egyre kevesebbet beszélgettek. Szóval úgy tűnt, kifutotta magát a dolog. És ahogy előre láttam: egyik este a következő fogad e-mailben: „Szakítottunk, most nem tudok bővebben írni, majd jelentkezek” Szomorú volt, de ennek meg kellett történnie előbb-utóbb, mert nem mehetett így tovább. Nem voltak terveim a fiúval, így meglepett, amikor pár nap múlva felvetette msn-en, hogy találkozna velem. Mivel nem feleltem neki azonnal, azt hitte tétovázom, elkezdett szépeket írni nekem, meg viccelt, hogy elszaladhatok, ha unalmas lesz vagy bármi nem tetszik nekem rajta. Akkor engem most randira hívott. Már ideje volt a fotócserének is. Átlagos pasi volt… és ezért is tetszett, mert én meg egy átlagos lány voltam : )) Találkoztunk. 1 órát beszélgettünk, majd kapott egy hívást, elnézést kért, de el kell rohannia. Ki tudja, meddig ültünk volna ott, ugyanis elég jól éreztük magunkat. Ezután megsűrűsödött a kommunikáció köztünk… sokat beszélgettünk telefonon is. Aztán egyszer azt írta mélben, hogy feljött hozzá az exe beszélgetni, meg elvinni pár cuccát… és ez egy kicsit zavart… viszont, az nagyon tetszett, hogy engem is beavatott ebbe és elmondta… mert ha újra össze akarna jönni vele, vagy csak egy búcsúszexet tervezne, akkor miért avatna be? Most egy 2. találkozó előtt állok, amire ezen a héten szerdán kerül majd sor… és úgy érzem, hogy minden randival egyre közelebb kerülünk egymáshoz és egy második találkozás már jelentősebb, mint az első. Nem akarok görcsölni semmi miatt, hiszen most is nagyon szépeket írt, mintha először találkoznánk csak. De bennem is él még egy kis múlt, és ahogy látom, meg érzem, benne még jobban, mert frissebb a szakítása.
