„Úgy éreztem, most tőlem várja a kiszolgálást, valami olyan akrobatikus mutatványt, amit a pornófilmekben lát. Mert a hercegnek jár a műsor” – egy jóvágású pasi alapcsomagjába nem feltétlenül tartozik bele az öltözködési jóízlés vagy a szexuális ismeretek. Mai Levélírónk tavaly összejött egy bicajtársával, aki bár ránézésre félisten, az ágyban hülyegyerek.
Hello! Tavaly nyáron volt eddigi életem legrövidebb és legviccesebb próbálkozása. Ezzel a fiúval a nyeregben ismerkedetem meg, értsd: ha biciklivel jártam, mindig összefutottunk, gyakran együtt tekertünk egy darabon. Hát egyszer elhívott kávézni. Dumáltunk, nem volt semmi érdekes. A pasiról: 23 éves, csupa izom, szép arc, … És akkor megkérdezte, hogy szeretek-e táncolni? Mondom, szó-szó. Merthogy ő nagyon szeret. A következő szombat estére elhívott egy diszkószerű intézménybe. De nem is ez a gond… hanem ahogy megjelent. Úgy alakult, hogy én bő fél órával korábban érkeztem, (mert apám elhozott kocsival és neki időre kellett mennie, úgyhogy vagy most megyek, vagy busszal).
Ülök, üldögélek, várakozom, nézem a fejeket… És így szemtanúja leszek az antréjának: a „Vállald önmagad” szerintem nem ízléstelenséget jelent, ugyanis a következő kombóban jelent meg: hosszú fekete, fényes Mátrix-bőrkabát, hozzá fekete klumpa, amit mezitláb, zokni nélkül viselt, ja, és a kabát alatt fehér izompóló. Így hidd el. Ha legalább az a Crocs-féle gumiklumpa lett volna, azt még valahogy megértem (bár gyűlölöm) de ami rajta volt, az a mamikás, régi, amiben a nővérek száguldanak a kórházban. Aznap nem volt semmi, csak táncoltunk. Bár ő nem tudott komoly figurákat levágni a klumpája miatt, csak ténfergett. Elég nevetséges volt, de legalább nem unatkoztam. Néha elvonultam és Nem velem van! – pillantásokat küldtem szanaszét. Legközelebb 2 hét múlva találkoztunk. Igazából nem akartam már vele találkozni, de meggyőztem magam, hogy igazából még nem is volt alkalma komolyabban bemutatkozni nekem. És szerencsére nincs mindig posztapokaliptikus bohócnak öltözve. Egyik este felhívott magához. Feltámadt a biokémia… Lefeküdtünk. És ekkor történt, ami mindent eldöntött. Mert nem elég, ha valaki jól néz ki, szép arca van… Úgy képzeld el, hogy a pasi elfeküdt az ágyon, és vigyorogva nézte közben a plafont, mint egy hülyegyerek karácsony napján, keresve Jézuskát… Úgy éreztem, most tőlem várja a kiszolgálást, a műsort, valami olyan akrobatikus mutatványt, amit a pornófilmekben lát. Mert a hercegnek jár a műsor – neki minek is mozogni? Akit érdekel, szolgálja ki magát, itt ez az isteni test, nem elég? Mi kell még? Nagyon rossz volt, ő eljutott a csúcsra, én nem… Ezután nem akartam látni többet. Ez már 2 rossz dolog és annyi bőven elég, így az elején. Aztán: képzeljétek: pár nap múlva ír egy mélt, amiben hosszasan szerelmet vall. Én azt írtam vissza, hogy te csak szerelmes akarsz lenni. És az nem ugyanaz, mintha valóban éreznél valamit. Legalább ezt megértette. Aztán szerencsére nem jelentkezett többet. Azóta bicajjal egyszer láttam csak, de szerencsére mögötte kanyarodtam ki, így nem vett észre.
