„Nem tudta tartani az időpontokat, a legjobb esetben negyedórákat késett, de vártam rá már 40 percet is” – egy ezo-fanatikus lánytól nem lehet elvárni, hogy elfogadja a földi idősíkokat, vagy azt, hogy a mobilját is magával vigye a randira. Mai versenyzőnk egy kissé molett lány, aki az ágyban jól teljesít, bár gyanús dolgokat művel a vécén.
Hello CsP! Láttatok már igazi boszorkányt? Én sem, csak ahhoz nagyon hasonlót, ugyanis az én boszorkányom eléggé elfogadható volt, csak kissé kattant. Még április elején találkoztam vele, egy társkereső oldalon. Akkor még nem vettem komolyan a modoros, érthetetlen idézeteket a profilján, őszintén szólva, el sem olvastam nagyon, valami szíves-lelkes-angyalos cucc, nem nagyon értettem… A lány egy kicsit molett volt, de nem volt vele semmi bajom külsőleg. Az első randi simán ment, akkor még nem húzta elő a zsebéből a műsorát. Aztán a második randitól számítva kéretlen életviteli tanácsokat és kritikákat kezdett osztogatni nekem. Azt mondta, hogy kielemezte a születési dátumom, és konfliktuskerülő vagyok, meg hajlamos arra, hogy érzelmileg kizsákmányoljak valakit.
Elmondta, hogy amikor először találkoztunk, ő rögtön látta, hogy túlságosan zárkózott vagyok és nem nagyon érzelmes. „Rád férne egy tisztító sírás, valószínűleg 10 éve nem sírtál már, mert zárva van a szívcsakrád” – mondta. És itt majdnem felröhögtem, de az udvariatlanság lett volna, ugye. Először azt hittem, simán csak halálfixációs a csaj, volt már több ilyen ismerősöm, akik mindenben a halált látták – de szerintem egy kicsit ő is ilyen volt. Mindent megértettem, amikor hazai pályán játszott: a lakásában. Ugyanis felhívott magához. Hatalmas rendetlenség, füstölőszag, plüssállatok, ruhák szanaszét. De az ágyon rend volt… :) Lefeküdtünk. Ez a része kifogástalan is volt. Értem én, hogy az ezo dolgokkal csajozni/pasizni is lehet, hiszen a molett boszilányoknak is el kell kelniük - de ilyen töményen egyszerűen elviselhetetlen. Annak éri meg, aki ilyen fajta és vágja ezeket. Volt még benne valami, ami zavart: nem tudta tartani az időpontokat, a legjobb esetben negyedórákat késett, de vártam rá már 40 percet is – amikor rákérdeztem, ugyan hol járt, azt mondta, leállt beszélgetni egy régi ismerősével… Ja, mobilon hívhattam, ugyanis azt rendszerint otthon hagyta, minek is az, ha találkozni mész valakivel? Ha beültünk valahova, először a vécére ment, és legalább 10 percig kint is volt, és ha huzamosabb ideig voltunk egy helyen, ezt még 2x eljátszotta. De ezt már más nőknél is megfigyeltem, csak nem volt ennyire meredek, mint nála. Mindig is érdekelt egyébként, mit csinálnak a nők ilyen sokáig a vécén, remélem, valaki majd megírja nekem egyszer a maga elméletét. Egy szó, mint száz, az lett a vége, hogy ő dobott engem, ami nem baj, mert én is fontolgattam már, azt mondta, nem vagyunk azonos hullámhosszon. És ez igaz is volt, még az érdeklődés látszatát sem tudtam fenntartani. Sajnálom, hogy ez lett a vége.
