„Csak egyetlen egyszer csináltam pénzért… egy negyvenes úrral, akinek én bejöttem, de ő nekem nem” – Levélírónkat vallatás alá vette a pasija, de egy idő után a lány annyira megelégeli a stílust, hogy viccből azt hazudja neki, csak egyszer csinálta pénzért. A történetet a pasi feltétel nélkül befogadja. Vajon mennyire van joga a párunknak a múltunkban vájkálni?
Hello! Fura kapcsolat a mienk. Vagyis egy ideje fura lett. Nem is tudom, mennyire beszélhetünk egyáltalán komoly kapcsolatról, hiszen alig 4 hónapja járunk csak. Komolynak komoly, persze a kérdés leginkább az, hogy a mai világban mit nevezünk komolynak? Akkor úgy fogalmazok, hogy részemről komoly, és szerintem az övéről is. Lehet, hogy fölöslegesen aggódom. Tehát: Ő 26 éves, én 25. Pár napja volt egy nagy beszélgetésünk, ami egy spontán vacsora alatt bontakozott ki, amit az én albimban követtem el - nem vagyok valami nagy sztárséf, de meg szokták enni, amit rögtönzöm és néha meg is dicsérik. Azért spontán vacsi, mert úgy történt, hogy felugrott hozzám pár DVD-vel, meg kölcsönadta az e-book olvasóját, délután, és egyszer csak azt vettük észre, sötétedik. És ha már itt van…
Vacsora után azt mondja, hogy korábban ő már elmesélte nekem pár ex-nőjét (noha nem kértem egyáltalán, magától állt neki) és örülne, ha én is mesélnék neki az exeimről - kivel, hol, mikor, milyen volt, miért lett vége? Hát, legyen, gondoltam és meséltem. Egyik sem volt túl érdekes. Az zavart, hogy amikor végeztem az egyik pasi-sztorival, ő hümmögött, majd annyit mondott: „tovább”. Ez így már kicsit vallatás-szerű nekem. Miért érdekli őt a volt pasi-ügyeim? Amikor már kicsit untam, nagy komoly arccal előadtam neki, hogy (persze viccből, nem történt ilyen) csak egyetlen egyszer csináltam pénzért… egy negyvenes úrral, akinek én bejöttem, de ő nekem nem, és felajánlotta egyszer, hogy sok pénzt fizetne egyetlen éjszakáért (kicsit belelendültem, de élveztem) aztán sokáig gondolkoztam rajta, míg végül úgy döntöttem, legyen, nem volt az esetem, de visszataszító sem volt, így belementem… Azt hittem, ezalatt már leesett neki, és mindjárt felnevet, vagy ilyesmi. De nem. Hanem komolyan végighallgatott, majd azt kérdezte síri hangon: „és megtennéd újra?” … az történt, hogy teljesen bevette. Jó, hogy nem azt kérdezte meg, mennyiért vállaltam a menetet! Megmondtam, hogy ne hülyéskedjen, vicceltem csak! Akkor már láttam egy kínos, kényszeredett mosolyt, de legalább mosoly volt. Kicsit megszivattyúztam - nem csak pasiknak lehet. Végül is hihető sztori volt, mert hallottam már, hogy még sok egyetemista lány is rákényszerül egy-egy gáláns úrra, de ennyire azért nem gyakori az ilyesmi! Szóval, csak óvatosan a viccekkel, azóta elég csúnyán néz rám.
2 kérdés:
1. Miért vájkál a múltamban? Hiszen akkor még nem volt képben, azzal jártam, akivel akartam, azt sem tudtam, hogy létezik, nem tartozom neki elszámolással. Ahogy az ő exei sem érdekelnek, hiszen sem tanulságot levonni, sem tanulni nem akarok tőlük.
2. Mást is vallattak már közületek, vagy csak velem esett ez így meg? Köszönöm: Bea
