„A barátai fontosabbak neki, mint én, és rájuk mindig van pénz, de bevásárolni nincs” – amikor már annyira semmibe vesz egy pasi, hogy bármit mondasz, nem számít, hajlamos vagy arra gondolni, hogy ezt a hányaveti hozzáállást csak azért vette fel, hogy lekopj végre. Mert így nem a férfinak lesz lelkifurdalása miattad.
Kedves blog! Nem olvaslak régóta, nem tudom, mik a szabályok, de hátha tud valaki valami értelmes tanácsot adni. Magamról: 27 éves vagyok, nem gondolom magam nyafogós és állandóan panaszkodó nőnek, ha munka van, két kézzel fogom meg, és tudom, mikor merre mozduljak, tudom a dolgom, nem kell lökdösni. A hisztériázás sem az én stílusom. De ha valami zavar, és szóvá teszem, majd minden kezdődik elölről, az oda tud kenni. A párom velem egyidős, 5 éve vagyunk együtt, közös melóhelyen (étteremben) jöttünk össze, sokat dolgoztunk együtt, sokat nevettünk, hülyéskedtünk.
Összeköltözés, körülbelül fél év múlva. És az utóbbi 1 évben úgy érzem, mintha kerülne. A barátai fontosabbak neki, mint én, és rájuk mindig van pénz, de bevásárolni nincs, arra ideje sincs… Már semmit nem tudok rábízni, mert arra nincs garancia, hogy el is végzi, inkább én adok fel mindent, csekket, levelet, akármit. Szóval a haverok, én meg csak úgy vagyok. Ha elmegyünk valahova, jönnek ők is négyen, öten vagy többen… nem ez a baj, jöjjenek csak, de úgy terveztük, úgy tudtam, hogy kettesben leszünk majd, és meglepetésként ér, kész tények elé állítva találom magam, mert megjelennek ők is, ami ebben a formában nem boldogít engem. Neki nem számít, én mit gondolok. Csak egy tartozék vagyok, legyek szép és maradjak csendben, fogadjam, ami jön… Megfordult a fejemben, hogy hazaköltözöm, szakítok vele és várom, mi lesz a következő lépése: belenyugszik, keres mást, vagy látni akarna még egyáltalán? Nem hiszem, hogy teljesíthetetlen feltételeket szabtam neki. Arra is gondoltam, hogy éppen arra vár, hogy lépjek le, mindezt ezért csinálja, hogy én szakítsak vele, én húzzak el és akkor ő majd nem érzi hibásnak magát… Próbáltam vele beszélgetni - nem is próbáltam, volt, hogy utánamentem az előszobába, bezártam az ajtót előtte és azt mondtam, most beszélgessünk. Végighallgatott, azt mondta, érti és jogos minden amit mondtam, de arra nem tett ígéretet, hogy ő ebben mennyire lenne partner a jövőben. Végighallgatott és rám hagyta. Változást nem tapasztaltam. Most én ennél többet mit tudok tenni?
