„Hozzám nem költözhet addig, amíg nincs munkája. Egy felnőtt férfit nem fogok eltartani” - a barátnő mindent megtesz, hogy párja munkát találjon, a pasi családja mégis rajta kéri számon, hogy miért nem dolgozik. Posztolónk lassan rájön, hogy nem óvónéni akar lenni. Nem elég, hogy a pasinak nincs munkája, még be is szólogat, és mindent kitárgyal anyucival.
Sziasztok! Mostanában tanácstalan vagyok. Illetve nagyon is tudom, mit kéne csinálnom, mégis van pár körülmény, ami miatt halogatok. Szívesen várnám a hozzászólásokat. Egy éve összejöttem egy közel 40 éves pasival. Ő akkor az ország másik végében dolgozott, alig találkoztunk. Én is dolgoztam, ritkán estek egybe a szabadnapjaink. Ha egybeestek, egyszer én utaztam hozzá, máskor ő hozzám. Akkor nagyon talpraesettnek tűnt, ugyanakkor nagyon tisztelettudó volt. Megszűnt a munkahelye.
Eleinte még tervezte, hogy az albérletében marad, kijár külföldre dolgozni vagy új munkát keres a városban. Ám két hónap elteltével hirtelen hazaköltözött a szüleihez. Állítólag miattam (pedig mondtam neki, hogy odaköltözöm, ott több a munkalehetőség). Azóta eltelt több, mint fél év. Kedvesem nemhogy nem akar elmenni dolgozni, de ha találok neki való munkát és megkérdezem, felhívja-e a számot, közli: "nem valószínű". Ráadásul a családja (anyuci, keresztanyuci, unokatesó) tőlem kéri számon, miért nem dolgozik a "pici" Gáborka. Mindig engem faggatnak, hogy találtam-e már valamilyen munkát neki. Aki már közelebb van a 40-hez, mint a 35-höz. Megkérdeztem, milyen munkát szeretne (szakközépiskolai érettségije van). Irodai, számítógépes munkát szeretne, lehetőleg olyat, amit otthonról is lehet csinálni. A szakmájában nem akar dolgozni.
Bár nem érzem feladatomnak, én minden tőlem telhetőt megteszek, hogy találjon munkát a pici fiú: csináltam neki önéletrajzot és küldözgetem az állásajánlatokra. Egyszer azt mondta: úgyis intéz neki valamelyik rokona állást. De a rokonai meg tőlem várják, hogy elhelyezzem. Inkább magamat helyezném el először. Nem vagyok az óvónénije.
Ráadásul az utóbbi időben nagyon kárörvendő lett és lehet, nem tudatosan, de rombolja az önbizalmamat. Pl. olyan megjegyzéseket tesz (és harsányan röhög rajta), hogy "elintézted a pénzt a szobafestőnek" (akit ajánlottam egy ismerősnek - és azóta folyamatosan van munkája). Egyik rokonánál, másik városban voltunk családi ebéden. A rokon megemlítette, hogy eladó a mellette lévő lakás. A lakás ideális helyen van, közel van mindenhez, téglaépítésű. Elkértem a szomszéd számát, hogy megbeszélhessük. Gáborka azóta figyelmembe ajánlott egy eladó családi házat - a szülei házától kb. 200 méterre. Gáborka mindent anyucival beszél meg (még a szőrtelenítési szokásaimat is visszahallottam anyucitól). Hozzám nem költözhet addig, amíg nincs munkája. Egy felnőtt férfit nem fogok eltartani. Más lenne a helyzet, ha együtt éltünk volna előtte és akkor veszti el a munkáját - de így???... Szerintetek, ha messze költözne a szüleitől, újra normális lenne? Szerintetek lépjek le mihamarabb vagy adjak még esélyt neki?