„Tetszett, hogy megvédte azt a fiút, pedig még ki is rúghatták volna, de neki volt igaza” – a pasi megnyeri a szócsatát egy szörnyű fickóval szemben, a lány szeme pedig felcsillan. A lovagias fellépés menő, de a szépnek induló dolgok nem mindig folytatódnak. És ott állsz magányosan, kezedben egy üveg borral. De az legalább ingyen volt…
Sziasztok! Miért van az, hogy jól indul valami, aztán megáll, mintha elvágták volna? Rövid leszek. 22 éves nő vagyok, jelenleg állástalanul, és cirka 1 éve abból van némi pénzem, hogy statisztáskodom, tapsolok 4 ezerért, ilyen-olyan műsorokban, meg néha filmekhez is hívnak, ilyesmi. Hát ez van, nem vagyok rá büszke, de mégsem árokásás, vagy közmunka. Egy ilyen forgatási napon ismerkedtem meg ezzel a fiúval, arra a helyszínre rendszeresen hívtak minket.
X helyszínen voltunk, egy stúdióban, ahol dolgozik egy alkoholista, visszataszító fickó is, ő adja ki a ruhákat. Mindenkivel szemét módon beszél, mert végre kiélheti magát, és mindezt abban a tudatban végzi, hogy bármit megtehet, mert ha visszaszólsz neki, repülsz, és 10 másikat találnak a helyedre… Az elnyomott magyar kisember tipikus reakciója: végre kiélheti magát. Ez a figura egyik alkalommal belekötött egy gyerekbe, ő pedig a védelmére kelt, valami olyat mondott neki finoman, hogy vegyen magára egy kis jó modort, némi vállalható stílussal… az meg morogva eloldalgott. Tök udvariasan lerendezte. Ekkor elegyedtünk beszélgetésbe. Tetszett, hogy megvédte azt a fiút, pedig még ki is rúghatták volna, de neki volt igaza. Azt mondta, már kijárt ennek az alaknak és ha ő nem olvas be neki, talán majd más, és lehet, az majd nem lesz vele ennyire tapintatos. Sokat beszélgettünk, mert néha órákat kell várni, míg történik valami. Ilyenkor sok minden szóba kerül. Elmondtam, hogy én nem nagyon iszom, illetve ha, akkor bort, akkor is csak a tokaji aszút, amit imádok. Erre legközelebb, amikor találkozunk, pár nap múlva, hoz nekem egy 4 puttonyos aszút, ami nem két fillér. Ezután 2 randink volt, amikor munka után elmentünk és beültünk valahova kettesben. Volt nálam még az előző munkahelyemről névjegykártyám, adtam neki, de nem kértem az ő számát, hiszen még vélhetően látjuk egymást legközelebb. Pedig kellett volna. Ugyanis a srácot nem láttam többet, nem is jött forgatni, semmit nem tudtam róla. Most minden alkalommal úgy megyek, hogy folyton őt nézem, jött-e ma. És nem is hív. Vagy félreértettem az ajándékát és a kettesben eltöltött időt? Mert olyannak szokás ajándékot adni, akivel terveink vannak. Vagy én értettem félre a dolgot.
