„Ha nincs családja, akkor 90 %, hogy begolyózik és jönnek ezek a szarakodások, hogy igen, ő még tündérlány akar lenni” – egy érett úr kifakadása következik. Nem érti, miért használhatatlanok az ötven feletti nők, és miért teszik őt sorozatosan lóvá. Éjszakai séta, használati utasítás nőhöz, és a ’30-as évek etikettje. Az úr - saját bevallása szerint - nem sportos, nem annyira jó képű, de még nem is halott.
46 éves vagyok, férfi, és sosem voltam Adonisz, átlagos vagyok. Ennek ellenére többször kerültem olyan helyzetbe, hogy feleségjelölt ért a közelembe, a feleségjelöltet úgy értem, hogy el akarta vetetni magát a hölgy, de visszatáncoltam, nem mertem. Az utóbbi időkben, és tapasztalatból, csak a nálam idősebb nőknél látok némi esélyt. Főleg az 50-es nőknél próbálkozom. Volt egy régi barátnőm, aki özvegy lett és sokat dumálgattunk, egy darabig tényleg csak barátok voltunk, majd próbáltunk tovább is lépni.
Egyik este felhívott éjféltájban, hogy menjek át hozzá, lenne egy üveg bora. Ő a város másik végében lakik. Kocsi már évek óta nincs. Elkezdek hát bóklászni gyalog, éjszakai busz, majd kis taxi, végül a cél előtt 10 perccel szól a telefon, hogy mégse menjek, mert elment a kedve. Szerintem meg berúgott. Vagy megsértődött, hogy nem 5 perc alatt tettem meg a távot, rohanva.
Mentem haza.
Azt mondja egy másik hölgy, 3 hét kemény udvarlás után, hogy sosem adok neki ajándékot… hát mire föl? Nem volt semmije, se névnap, se születésnap, éppen karácsony sem. Ajándék kell neki… csak úgy. Esküszöm, ezek a magányos 50-es nők most élik a második tinédzserkorukat és ha még el is vannak hízva hozzá, na akkor meneküljetek.
Első ránézésre nem mindig látszik, hogy bajos valaki. Néha egész kellemes meglepetés ér, hogy milyen jól néz ki, a korához képest. De ha belelendülünk és megismerem kicsit jobban, na az aztán… Ugye, egy rendes 50-es nő már a családi tűzhely őrzője és jobb esetben már készül a nagymama szerepre, süt, főz és kötényt visel. Viszont ha nincs családja, akkor 90 %, hogy begolyózik és jönnek ezek a szarakodások, hogy igen, ő még tündérlány akar lenni, kényeztessem és vigyem a bálba. Némelyik úgy viselkedik, mint egy 18 éves csitri, akiben buzognak a hormonok, de még nem tudja, mit, és hogy kell. Én rendes vagyok velük és normál keretek között szeretek is a kedvükbe járni. Azt már nem is említem, hogy többnyire mindenhol én fizetek, és ezért még egyik hölgy sem fedett meg...
Hisztizni, ok nélkül, folyton követelni, azt tudnak, és teljesen elfelejtik, hogy ha valaki a közelükbe ér esetleg, netán szexre is sor kerül, akkor lehet, az lesz nekik az utolsó. Vagy éppen ezt nagyon is tudják. Talán tudat alatt nem is akarják az egészet, és igazából direkt elüldözik a férfit? Csak azt hiszik, hogy akarják a kapcsolatot? Homályosítson fel valaki. Többször regisztráltam társkeresőkön és ezek a hölgyek gyakran már ott elkezdik a játszmáikat, amikor élőben még sehol sem találkoztunk. Már ott osztanák a lapokat. Az egyik leírta, hogy ő milyen virágot szeret és milyet vár el az első randin, majd egy olyan forgatókönyvet vagy használati utasítást írt magához, ami kb. az 1930-as évek etikettjét fedi. 50-en alul is ismerkedek, de velük valahogy sose jön össze. Én lettem az öregedő nők mentőöve, akivel játszhatnak, nyűhetik a vízben, minden következmény nélkül, hisz csak játék. Nem alkatilag van bajom velük, nem is a korukkal, hanem a hozzáállásukkal. Próbálkoztam már 30-as és 40-es nőkkel is, de azoknak nem kellettem – ez vagy levélben, vagy személyesen derült ki. Nem vagyok se gazdag, se sportos, se jó képű, de még halott sem, és élnék még, ha hagynák, akár egy ilyen 50-es nővel is, ha normális lenne. Volt már ilyen kapcsolatom normális, és remélném, lesz is még.
