Ha a távkapcsolat a pasinak látszólag így megfelel, az egy kicsit gyanús. Hiába a kettesben töltött szép hétvégék, a kapcsolatban tátongó lyukakat nem lehet betömni velük. Bár msn-el át lehet hidalni a kilométereket, de ettől a távolság még megmarad. A szakítás már érik, és utána vagy örökharag, vagy barátság lesz belőle.
Sziasztok!
Egy 2 éves kapcsolatról mesélnék, ami már úgy fél éve haldoklik, vagy legalábbis én nagyon így érzem. Az oka az lehet, hogy a barátom az ország egyik, én meg a másik felén élek. Talán már az elején megjósolható volt ez, de hülyék voltunk mi is, hogy így belevágtunk és hagytuk. De az a 2 év mégis meglett, ennyi lett, és nagyon szép pillanataink voltak (és talán még lesznek is egy kicsit). Régebben többet keresett, hogy skype-oljunk, msn-ezzünk, vagy valami, ma pedig, hogyha én magamtól nem jelentkezem, képes hetekre eltűnni, egyetlen jelzés nélkül.
Én nem akarom tovább erőszakolni rá ezt a kapcsolatot, ha ő érezhetően kifele tendálna már. Ő erre azt állítja, hogy igenis foglalkozik velem, meg ő is úgy gondolja, hogy együtt vagyunk még, de ő - mint mondta - nem abban látja a szeretet fokát, ha állandóan hívogatjuk egymást és semmiségekről beszélgetünk órákon át. Tudom, hogy a hisztijeim is hibásak abban, hogy itt tartunk, de nem ok nélkül történtek… esküszöm, sosem követeltem tőle ennél többet. Amikor találkoztunk, fővárosi ismerősöknél, vagy én mentem hozzá, vagy ő hozzám, …és nagyon szép hétvégéket töltöttünk együtt. Az eltelt idő miatt, olyan volt, mintha először találkoznánk. Én nem tudom csak őt okolni, ahogy ő sem engem. Talán az lenne a megoldás, hogy váljunk szét, mert én egyre többet rágódom ezen. Ő benne kevesebb az érzelem, de lehet, azért, mert ilyen típus – én viszont igényelnék egy kicsivel több törődést, vagy több alternatívát arra, hogy hogyan költözhetnénk össze. Ugyanis ő ezt, érdekes módon, a két év alatt egyszer sem erőltette. Mintha neki ez így volna jó. Viszont elveszteni sem akarom, döntsünk akárhogy is. Nem tudom, megoldás lenne-e az, ha szakítanánk, de a barátság azért mégis megmaradna? Vagy örökre felejtsem el. Üdv: Kriszti
