A pasi különös rigolyában szenved: nehezen tűr meg saját magán kívül mást a lakásában. Akár éjszaka van, akár nincs, a hölgyvendégnek távoznia kell, akár volt szex, akár nem. Bemutatkozik egy olyan kapcsolat, ami úgy ért véget, hogy el sem kezdődött igazán. De Levélírónk a mai napig sóhajtozik utána.
A tegnapi post kapcsán elmesélném egy személyes kalandomat. Megismertem egy nagyon aranyos fiút, szerencsére nem szerettem bele, de tetszett, igazából ma is bejön, mint pasi. A harmadik randi után azt mondta, menjek fel hozzá. Ebbe csak azért mentem bele, mert nem volt számomra teljesen vadidegen, ugyanis tény, hogy csak 3 napja járunk, de látásból már legalább 1 éve ismertem. Felmentem. Nagyon próbálkozott, de 3 nap után nem akartam lefeküdni vele, nem ezért mentem fel. Gondoltam, beszélgetünk, ismerkedünk, nekem ez gyors.
A bevetett ágyon néztük a tévét. Egyszer csak hozta a kabátomat és megköszönte a szép estét. Azt mondta, késő van, ő menne aludni, és vagy vele tartok, vagy elmegyek. Először arra gondoltam, nyílván azért rak ki, mert nem adtam be a derekam. Nem éreztem még ennyire kiszolgáltatottnak magam. Mégis mivel menjek el? A város másik végén lakom, ez meg külváros. Nem jár itt semmi. Azt mondja, van taxi. Hívott taxit. Ja, a lépcsőházban eszébe jut, hogy ad pénzt taxira, mégis úriember, de ez már sok volt nekem, leszórtam neki a földre, szedegesse és gondolkozzon közben. Ezek után 1 hétig nem akartam, nem bírtam beszélni vele, pedig többször keresett, végül csak rábeszélt. Bocsánatot kért. Megint felmentem hozzá. Akkor már lefeküdtünk, és UGYANAZ MEGTÖRTÉNT MÉG EGYSZER!! – azzal a különbséggel, hogy jártak még a buszok, nem volt éjjel, tíz körül járt. Nevetve kérdeztem meg, „ez most komoly? Menjek el?” De nem tudtam rá haragudni, mert láttam, hogy neki is kínos. Azt mondta, nem szereti, ha más is van a lakásában. Én sem vagyok alapvetően társasági lény, nem éreztem sosem szükségét annak, hogy bekerüljek valamiféle baráti körbe és ott is maradjak. És én kapcsolatot akartam ebből, de nem azt, hogy ha valamelyikünkre rájön, levezetjük és távozunk. Ez ennyi idő után is fáj. Ennyi volt a kettőnk dolga. Ő a mai napig ír MSN-en, megkérdezi, hogy vagyok, miért nem beszélgetünk? … Jó érzés, hogy, fontos vagyok neki még, és nem felejtett el. Csak kár, hogy nem indult el semmi. De tudjuk mindketten, hogy valószínűleg egyikünknek sem elég fontos a dolog, ha nem tartottuk fenn a kapcsolatot.
---
Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!
