Szerelem nincs, csak kötődés

Sziasztok! Minden nap olvasom a blogot, nagyon jó kis hozzászólások szoktak érkezni, ezért gondoltam beküldöm az én történetemet, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Nem tanácsot kérek, csupán kíváncsi vagyok a külső szemlélők álláspontjára. Egy évig tartott a legutóbbi párkapcsolatom, 26 éves nő vagyok, a volt barátom 30 éves. Azt kell tudni, hogy ő meglehetősen tapasztalatlan, én voltam az első komoly kapcsolata. Ezt furcsának találtam, de elfogadtam, hogy neki így alakult az élete. 3 hónap után szakított velem, mert felszállt nála a rózsaszín köd. 2 hétre rá ő kezdeményezte a békülést. Mivel szerettem, kibékültünk.

Azonban ezután sem volt zökkenőmentes a kapcsolat. Ő nagyon pesszimista életszemléletű, sokszor magába zárkózott napokig, sőt egyszer előfordult, hogy két hétig sem vett rólam tudomást. Se telefon, se sms, se e-mail, semmi. Sokszor éreztem, hogy egy bizonyos idő után (kb. egy nap) terhes neki a jelenlétem és inkább egyedül szeretne lenni. Mindkettőnknek saját lakása van, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy az egy év alatt hány éjszakát töltöttünk együtt. Éjfélkor, de akár hajnali kettőkor is hazavitt. Soha nem fogta meg sétálás közben a kezemet. (Munkatársak vagyunk, és mindenki elől titkoltuk a kapcsolatunkat. Ez mindkettőnk hibája, egy idő után megszoktunk és igazából egyikünk sem erőltette a 'nyilvánosságot'.) Sosem mondta igazából, hogy mit érez irántam, a szeretlek szónak még a közelében sem voltunk. Pl. ha hazautaztam a szüleimhez mondjuk 4 napra, volt hogy egyáltalán nem keresett. Nagyon hülye vagyok, de csak jó sok hónap után telt be a pohár és ültem le vele beszélgetni. Elmondtam, hogy én nem érzem így jól magam, elmondtam, hogy milyen változtatást szeretnék. Egy év után annyit kértem, hogy törődjön velem kicsit többet és beszélgessünk többet. Rezignáltan fogadta. Ha megkérdeztem, hogy miért viselkedik így, nem tudott rá érdemben válaszolni. Annyit mondott, hogy ő ilyen. Ezután eltelt két hét szintén úgy, hogy alig találkoztunk, alig keresett. Karácsony előtt eljött hozzám karácsonyozni, búcsúzásnál az ajtóban átöleltem, neki meg lógott maga mellett mindkét karja. Pár napra rá megismerkedtem valakivel, de még semmi sem történt, közösségben találkoztunk vagy háromszor és ez a férfi elhívott szilveszterezni szintén a baráti társasággal együtt. Mivel én karácsonyra hazamentem a szüleimhez, úgy döntöttem, hogy újévben beszélek a barátommal és mondom meg neki, hogy ennek így nincs értelme. Újévben találkoztunk. Újra elmondtam a bajaimat, szintén rezignáltság, elfogadta amit mondtam, részéről is rendben volt. Az új férfit is elmondtam neki, szintén semleges reakció. Pár napra rá azonban rájött, hogy mégiscsak én kellek neki. Átértékelt mindent, mert most volt ideje gondolkodni. Azzal magyarázta az egész éves viselkedését, hogy neki új volt ez az egész párkapcsolatosdi, meg a munkájával gondok voltak, meg egy kisebb egészségügyi gondja is volt. Szerinte én egyáltalán nem vagyok tekintettel most rá, pedig benne nagyon sok érzelem van irántam, csak eddig nem jött ki belőle. Megkérdeztem, hogy mit érez irántam és a válasza ez volt: kötődést. Szerinted tényleg én vagyok a szemét amiért nem akarom vele újrakezdeni és nem tudom elhinni, hogy képes a változásra? Előre is köszi!

---

Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!